A sokak által várt eseményt Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családügyi referense és Nobilis Márió, az Országos Lelkipásztori Intézet vezetője szervezte. Az év kezdetén, januárban már volt egy szakmai nap, amelyen kiemelt szerepet kapott az imádság. A tavasz beköszöntével, március végére rendezték meg az „imatalálkozót”, amelynek keretében közös gondolkodásra, közös imára és közös szemlélet kialakítására hívták a résztvevőket, hogy „ezáltal tisztábban lássuk, mire hív a Szentlélek, mit kell és lehet tennünk azért, hogy ifjúságunk megújulhasson, és tiszta szerelemben, hűséges házasságban, oldott papi és szerzetesi életben élhessen Istennek tetsző életet”. A különféle előadásokat kiscsoportos beszélgetések, „imaműhelyek” követték, ami nagyban hozzájárult a találkozó sikeréhez. Az eredményekről a műhelyek vezetői tájékoztatták a találkozó résztvevőit. Az egyik csoport szószólója felvetette a kérdést, hogy miben is áll a tisztaság? Vajon egy kézfogás sok-e? Vajon túl messze mentünk- e már, amikor kéz a kézben sétálgatunk? Az egyszerű választ várókat ki kell ábrándítanunk, ugyanis általános szabályt aligha találnánk. Tehát meg kell elégedni azzal, hogy ez egy helyzet-, vérmérséklet-, személy- és kapcsolatfüggő kérdés. Annyiban azért egyetértettünk, a Szentírásban és a kereszténység számára jelképszerű és visszatérő jelenség mind az ember és ember közötti, mind pedig az Isten és ember közötti kapcsolatokban tehát nagyon fontos, valójában elengedhetetlen építőeleme az érintés.
A közösség hatása rendkívül fontos, főleg kamaszkorban, de már előtte is. Fontos, hogy tudatosítsuk a fiatalokban és egymásban: Isten kegyelmét kérve – mai szófordulattal – „bármit be lehet vállalni”. Talán ide tartozik a „második szüzesség” gondolata is, érdemes végiggondolni, hogy ha valaki esetleg elbukott, akkor igenis újból fel lehet és fel is kell állni. Kívánatos lenne – erre az Egyesült Államok jó példa, ahol kormányzati szinten is támogatják ezt a kezdeményezést – óriásplakátokon hirdetni, illetve a világhálón keresztül honlapokon népszerűsíteni a tisztaságot, az önmegtartóztatást. A Kárpátaljáról, Délvidékről, Erdélyből, a Várvidékről érkezők úgy érzik, van mit visszavinni, ég az a tűz, az a láng, amit otthon majd szét lehet osztani és tovább lehet adni. Többször felmerült a beszélgetések során, milyen sok széthullott család van, és milyen veszélyben vannak a csonka családok tagjai. Az egyik csoportvezető könnyekkel küszködve tett tanúságtételt arról, hogy még mindig szereti férjét, aki elhagyta őt és gyermekeiket. Szeretik őt és visszavárják, tudja, hogy az Úristen vigyáz rá, és bár nagy próbatétel ez számukra, továbbra is könyörögnek érte az Úrhoz.
A szervezők közös megegyezéssel elhatározták, hogy szeptemberben újra találkoznak, elhozva a fiatalokat is a közös ügy továbbgondolására. A konferencia témájához kapcsolódó hír, hogy a külföldi vallásos fiatalok körében népszerű „maradj tiszta” mozgalom kezdeményezésének példájára hazánkban is kapható lesz a közeljövőben az úgynevezett tisztaság-gyűrű, amely azt hivatott jelezni, hogy viselője a világ számára is kinyilvánítja szándékát, hogy megőrzi szüzességét leendő házastársa számára. A külföldi kezdeményezés része, hogy a gyűrűt viselő fiatalok az interneten is összefognak az ügy sikere érdekében. (www.pureloveclub.com.)
