Fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
A szentmise elején Schönberger Jenő hangsúlyozta: Scheffler János rendkívül nehéz időben volt az egyházmegye különleges adottságokkal megáldott főpásztora. Nagy tehetség, hatalmas munkabírás, következetesség, szilárd jellem, imádságos hit, az Isten iránti feltétlen hűség, bizalom és engedelmesség jellemezte. Szigorú embernek tartották, de olyannak, aki elsősorban önmagával szemben szigorú. Ám a tekintélyt sugárzó külső mögött egy szeretni akaró és tudó, jóságos atya gondoskodását tapasztalhatta meg mindenki, aki találkozott vele. Nem az egyházmegye építő püspökei sorába írta be a nevét: elsősorban „romeltakarító” s a lelkek templomát építő ember volt, majd „Isten megengedő akaratából az Egyház jogaiért és övéiért életét is feláldozó főpásztor lett. Háború, deportálás, ínség, üldöztetés volt a mindennapi gondja. De ő éppen ezek között tudott a legnagyobbá lenni: hőssé, vértanúvá, Isten bajnokává” – mondta Schönberger Jenő. „Olyan boldognak az ünnepén lehetünk jelen, aki közülünk való. Nagy kegyelem, hogy 2011. július 3-án itt, Szatmárnémetiben, a szentatya engedélyével egyházunk a boldogok közé iktatta vértanú püspökünket.
A főpásztor így folytatta: „Scheffler János azért az igazságért adta az életét, amiért Jézus is: nincs más út az üdvösségre, csak Krisztus útja. Nincs más lehetőségünk arra, hogy Isten akarata szerint éljünk, csak az Egyház számunkra kijelölt útja. Nincs több egyház, csak Krisztus egyháza. Boldog Scheffler János püspök életre szóló tanítása az, hogy merjünk, akarjunk ragaszkodni a hitünkhöz és a közösségeinkhez, amelyek Krisztus közösségei.”
A záróáldást követően Schönberger Jenő püspök a papokkal és a ministránsokkal a boldog síremlékéhez vonult, ahol közösen imádkoztak. A szertartás végén a hívek és zarándokok betértek Boldog Scheffler János vértanú püspök emlékszobájába, amely az év más napjain is látogatható – tájékoztatta a sajtót Józsa János, a Szatmári egyházmegye sajtóreferense.
Forrás: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
