A mai Ausztria területén a VIII. században kezdődött a kolostorok alapítása. A bencés, cisztercita és Ágoston-rendi szerzetesek sorra alapították apátságaikat. A zarándoklat első megállója az alsó-ausztriai herzongerburgi Ágostonrendi apátság volt, amelyet 1112-ben alapítottak. A jelentős műkincseket őrző kolostor egyik büszkesége az a vizitációábrázolás, amelyen Szűz Mária és Erzsébet méhében láthatóak a gyermekek.
A első nap szentmiséjét az egyik legnevezetesebb osztrák búcsújáró helyen, a Taferlhegyen található Maria Taferl gyönyörű bazilikájában tarthatták a zarándokok. A hegy már a Krisztus előtti időkben is kultikus hely volt, ezt bizonyítja az épület előtt megtalált ősrégi pogány oltárasztal, a Tafelstein, amelyről ez a táj a nevét is kapta. A mai zarándokokat azonban nem ez vonzza ide. A hagyomány szerint a templom főoltára helyén egy tölgyfa állt, amelynek lombja közé a környékbeliek egy feszületet és egy Mária-képet erősítettek. Mikor a fa kiszáradt, koronájára egy piéta-szobrot tettek, s akkor a fa újra kizöldült. 1658-ban csodás gyógyulásokról és természetfeletti fényjelenségekről is beszámoltak. Az első kegykép a tölgyfával együtt 1755-ben elégett, ennek ellenére napjainkban is évente háromszázezer látogatója van a bazilika rangot kapott templomnak.
A következő megálló Baumgartenberg, a Naarn völgyében fekvő városka volt. A helyi Mária mennybemenetele-templom a cisztercita apátsághoz tartozik. A szerzeteseket a clami várúr, Otto von Machland és felesége, Jeuta von Peilstein telepítette le 1141-ben. A templom freskóin a ciszterci rend története, valamint a próféták és Szent Bernát életének epizódjai láthatók. A különleges kidolgozású szószéket a rendalapító alakjából kinövő, a ciszterciták családjának termékeny fája tartja. A stallumok fafaragásai között látható a Machland-címer, amelyből Felső-Ausztria címere született. Ma a kolostorban négy Jó Pásztor szerzetes nővér dolgozik, mentálisan sérült betegeket ápolnak. Emellett az épület falai között működik a kiváló eredményekkel büszkélkedő Európa Gimnázium is. Az első nap utolsó megállója Wilhering volt. A ma is virágzó kolostorból tizenhárom plébániát irányítanak, emellett híres kertészetet és gimnáziumot is működtetnek itt. A cisztercita apátságot két fivér, Ulrich és Cholo von Wilhering alapította 1146-ban. Az 1733-as tűzvész után itt épült fel Ausztria legszebbnek tartott rokokó temploma, a Mária mennybemenetele apátsági templom. Az út második napján érkeztek a zarándokok Passauba, az egyik legszebb fekvésű német városba. Belvárosában ömlik egybe az Inn, a Duna és az Ilz folyó, ezért a „három folyó városának” (Dreiflüssestadt), ugyanakkor a vízparton sorakozó házairól bajor Velencének is szokták nevezni. Passau jelképe az óváros fölé emelkedő Szent István-dóm, amely a Pilgrim püspök tevékenysége alatt épített háromhajós bazilika alapjain épült. Pilgrim püspök és unokabátyja, Frigyes salzburgi érsek voltak azok, akik elöl jártak a magyarság megtérítésében. Egyes kutatók szerint Pilgrim keresztelte meg Géza fejedelem fiát, Vajkot is.
Passau legjelentősebb magyar vonatkozású helye a Niedernburg zárda. Templomában nyugszik a magyarok első koronás uralkodónője, Boldog Gizella bajor hercegnő. Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai hercegnő leányaként született 980 körül. Szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt, és eredetileg kolostorba akart vonulni, de már tizenegy esztendős korában kijelölték őt a magyar trónörökös feleségének. Új hazájában, Veszprémben székesegyházat építtetett, zárdákat alapított. Mint a király feleségének, neki kellett ellátnia az ország templomait egyházi felszerelésekkel. Zászlókat, miseruhákat varrt és hímzett udvarhölgyeivel – a kutatások szerint a magyar koronázási palást is többek között az ő keze munkája. Példás, szelíd feleség volt, jótékony a bajban lévőkkel, bőkezű a szegényekkel. Azonban szenvedésekben is bőven volt része. Fia, majd férje halála után visszavonult, és csak Istennek élt. Negyvennyolc év múltán tért vissza szülőhazájába, megvalósítva fiatalkori tervét: Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába, ahol két év múlva apátnő lett. Szerényen, szomorúságát türelemmel viselve élt itt 1060. vagy 1065. május 7-én bekövetkező haláláig. Földi maradványai a niedernburgi templom Parz-kápolnájában nyugszanak. Sírja egy XI. századból származó, román stílusú sírkővel van lefedve. E fölött emelkedik a gótikus felső sír – a zarándokok itt imádkozva kérték Boldog Gizella közbenjárását népünkért. Passaut elhagyva Marktl am Innbe látogattak el a zarándokok Joseph Alois Ratzinger, azaz XVI. Benedek pápa szülőfalujába, majd továbbindultak Altöttingbe. A legenda szerint 1489-ben itt vízbe fulladt egy hároméves kisfiú, de miután az Isteni Kegyelemkápolnában (Gnaden-kapelle) az édesanyja az oltárra fektette, feléledt. A nevezetes kápolna a VII. századból ered, majd 1498 körül gótikus hajót építették hozzá. A második nap szentmiséjét az altöttingi Szent Konrád kapucinus templomban tarthatták a zarándokok. Az épület 1654-ből ered, de mára teljesen modernizálták. A geometrikus alakú oltár előtt látható a szentté avatott kapucinus barát üvegkoporsója. Konrad von Parzham, az altöttingi kapucinus testvér a Szent Anna-kolostorban élt portásként. A templom egyik részében az éhezőknek kenyeret osztó barátként ábrázolják őt. 1930-ban boldoggá, majd 1934-ben szentté avatták. Az út utolsó napjának első állomása a reichersbergi Ágoston-rendi apátság volt. 1084-ben alapították, és még ma is a vidék vallási és kulturális központja. A kolostor külső udvarának legfontosabb látványossága a Szent Mihály-kút. A főangyal az apátsági templom védőszentje.
A zarándokok Kremsmünster ősi bencés kolostorába is ellátogattak, amelyet III. Tasziló bajor herceg alapított 777-ben – a monda szerint azon a helyen, ahol fiát egy felbőszült vadkan halálra sebezte. Az alapítás óta megszakítás nélkül szerzetesek lakják a kolostort. 1594-ben gimnáziumot, 1804-ben kollégiumot nyitottak itt. Ma is huszonhat plébánia tartozik az apátsághoz. Az épület déli szárnyában értékes kincseket őriznek, közöttük az úgynevezett Tasziló-kelyhet. A 764-769 között készült műtárgyat csak akkor vitték el az apátságból, amikor a Szentatya Ausztriában tett látogatása alkalmával Mariazellben misézett. A kolostor könyvtára száznegyvenezer kötetet számlál, emellett négyszáz kora középkori kódex és csaknem nyolcszáz ősnyomtatvány is a gyűjteményhez tartozik. A könyvtárat mind a mai napig a világ minden tájáról látogatják a kutatók. A következő megálló a melki bencés apátság, a barokk építészet mesterműve volt. Melket már a rómaiak idejében is lakták. A kolostor alapítása 985-re tehető. 1113-ban Szent Kálmán földi maradványait hozták a kolostorba, ezért Szent Lipót mellett ő az apátság védőszentje. A dísztermekben múzeumot rendeztek be, bemutatva az apátság történelmi és művészeti jelentőségét. A bencések Ora et labora, imádkozzál és dolgozzál jelmondatát a melki apátságban az olvass szóval egészítették ki. A könyvtárban, a mennyezetig érő intarziás polcokon százezer könyvet, közöttük ezernyolcszáz kéziratot és hétszázötven ősnyomatot őriznek. A könyvtár után a templomba lépve, a főoltáron Szent Péter és Pál alakja tűnik fel, mellettük az Ószövetség alakjai láthatók. A mennyezeti freskók a salzburgi Rottmayr művei, Szent Benedek mennyekbe vivő diadalútját jelenítik meg. A templombelsőt a legszebb barokk alkotásnak tekintik az Alpoktól északra. Az apátság ma is „él”, gimnáziumában hatszáz diákot oktatnak. A zarándoklat utolsó állomása a Bécsi-erdő legrégibb, legszebb és legnagyobb műemlék-együttese, a heiligenkreuzi cisztercita apátság volt. III. Lipót osztrák őrgróf 1133-ban alapította a morimondi ciszterci szerzeteseknek. Az apátság azóta megszakítás nélkül működik, jelenleg több mint hetven szerzetes tartozik hozzá. Vannak, akik a kolostor irányítása alatt álló tizenhét plébánia egyikén végeznek lelkigondozói munkát, mások tudósként és tanárként a főiskolán tevékenykednek. A ma is látható román stílusú templom 1148 és 1185 között épült. Három évvel később V. Lipót osztrák herceg Krisztus keresztjének egy huszonnégy centiméteres darabját ajándékozta az apátságnak; ez az ereklye ma az 1983-ban újjáépített keresztkápolnában látható. Itt tarthatták a magyar zarándokok utolsó napi hálaadó szentmiséjüket.
