A hazai népi időjárási megfigyelés külön elnevezéssel jelöli a nagyböjt időszakában, tehát a tél végén, a tavasz első felében tapasztalható tartós, erős szélfúvást: ezek a böjti szelek, amelyek éppen nem az „önmérsékletről” tesznek tanúbizonyságot. Megvizsgáltam, hogy egy korábbi, mintegy negyven-negyvenöt évvel ezelőtti széladatelemzés, valamint a legutóbbi tíz év (2003–2012) szélmérési eredményei alapján vajon alátámasztható-e ez a népi megfigyelés műszeres mérésekkel is.
Magyarország szélviszonyainak kialakításában két lényeges tényező játszik szerepet: az egész Földre kiterjedő légköri mozgásrendszer által meghatározott alapáramlás, valamint a domborzat helyi módosító hatása. Az ábrán láthatjuk a hazánkban uralkodó szélirányokat és az évi átlagos szélsebesség területi eloszlását. A szélsebesség pillanatnyi értékét nagymértékben meghatározzák a helyi tényezők. Az átlagos szélsebesség alapján hazánkat a mérsékelten szeles vidékek közé sorolhatjuk (az óceánok, tengerek partvidéke sokkal szelesebb).
A szélsebesség évi átlagai Magyarországon 2–4 m/s között változnak. A szélsebesség változásának jellegzetes évi menete van. Legszelesebb időszakunk a tavasz első fele, míg a legkisebb szélsebességek általában ősz elején tapasztalhatók. Hazánkban országos átlagban évente 122 szeles nap fordul elő (amikor a szél legerősebb lökésének sebessége eléri vagy meghaladja a 10 m/s-t). Ezek közül 35 nap viharos (amikor a széllökés erőssége 15 m/s-nál is nagyobb).
A havi átlagos szélsebességi adatok alapján az alábbi megállapításokat tehetjük: a március vagy az április mindig beletartozik az év két legszelesebb hónapja közé. A mérőhelyek több mint felénél ez a két hónap a legszelesebb, de előfordulnak olyan állomások is, ahol a február és a március hónapok átlagos szélsebességei a legmagasabbak. A január csak Szolnokon bizonyult a legszelesebbnek, míg Fonyódon a második legszelesebb hónap májusra, Siófokon pedig júliusra tolódott. A Balaton a légmozgáson kívül sok más tekintetben is módosítja az időjárás alakulását.
Érdekes adat, hogy az utóbbi negyven évben hazánkban alacsonyabb a havi átlagos szélsebesség. A csökkenés mértéke a nagyböjti időszakban mintegy 18–20 százalékos, Szombathelyen pedig eléri a 45 százalékot.
A böjti szelek elnevezés tehát szemléletesen tükrözi a hazai szélviszonyok évi járásában mérhető kora tavaszi szélsebesség-maximumot. Változnak az idők, változnak környezetünk és a természet körülményei, de a böjti szelek változatlanul fújnak. Ma is kitisztítják a levegőt, és felszárítják a télutó havas-sáros maradékait.
