Bódi Mária Magdolnát 1945 tavaszán a tisztességére támadó szovjet katona elől menekülve érték a halálos pisztolylövések. A tudatosan vállalt áldozat tanúskodás volt hitéről, Krisztus iránti szeretetéről, fogadalmához való hűségéről. Magdi boldoggá avatásáért a rendszerváltozás után folytatódott a már vértanúsága után nem sokkal megkezdődött, majd a diktatúra idején abbamaradt előkészület. Nemrég találták meg azokat a magyar nyelvű jegyzőkönyveket, amelyeket még Mindszenty bíboros készíttetett azokkal, akik ismerték Bódi Magdit, s így remény van arra, hogy a boldoggáavatási procedúra felgyorsuljon. Bódi Magda apostoli munkára született. Élethivatásának tartotta a lélekmentés nagy munkáját munkatársai és az ifjúság körében. Már senki nem emlékszik azokra, akik el akarták venni tisztaságát, akik megakadályozták, hogy szerzetesnő legyen, s azokéra sem, akik talán kinevették, amiért ilyen komolyan vette fogadalmát. Az ő neve azonban megmaradt a keresztények emlékezetében, sőt, egyre ragyogóbban tündöklik – hangzott el abban a jelenetsorban, amelyet az ünnepségen a várpalotai Nepomuki Szent János Katolikus Iskola növendékei adtak elő, megrendítő képekben idézve fel a vértanú leány életútját és áldozatát. A temetőből zarándokmenetben Magdi vértanúságának színhelyére, az iskolaudvarra érkező tisztelgők, emlékezők Seregély István nyugalmazott egri érsek, Beer Miklós váci püspök és Márfi Gyula veszprémi érsek vezetésével megkoszorúzták Bódi Magdi emlékszobrát, majd Beer Miklós szentmisét mutatott be paptestvéreivel a vértanúság helyszínén. Szentbeszédében Magdi életének, halálának példaadó értékét hangsúlyozta, amely arra késztet, hogy mi is keressük Isten szándékát, azt, hogy mire hívott meg minket e földi életpályán. A fiatal lány vértanúsága nem volt véletlen, s nem volt váratlan esemény azok számára, akik ismerték. Egész életének folytatása, következménye és beteljesítése volt a halála. „Amikor Bódi Magdiért imádkozunk, érte hálát adunk, imádkozzunk égi közbenjárásáért is, hogy a fiatalok nemzedéke mindig példát merítsen életszentségéből. Imádkozzunk, hogy ifjaink ki tudjanak lépni a korszellem rabságából, merjenek elöl menni, adjanak példát a többieknek a szeretetre, az önzetlenségre az öregek és betegek szolgálatában, s kortársaik bátorításában.”
