Ugyanakkor egy európai értékfelmérés szerint a családnak ma nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint az élet többi területének: a barátoknak, a munkának vagy a politikának. Miből adódhat ez az ellentmondás? Az osztrák pasztorálteológus, Paul M. Zulehner, számos vallásszociológiai kutatás résztvevője A gyermek a család szíve című könyvében felveti többek közt ezt a kérdést, és valódi gyakorlati teológusként válaszokat is próbál adni rájuk. Könyve elején leszögezi, hogy családról ott beszélhetünk igazán, ahol gyermek is van. Társadalompolitikai szempontból kiemelt jelentőségűnek tartja a gyermekeket nevelő családokat.
A hagyományos társadalmakban a család a stabilitás egyik tényezője volt, ezért meg sem kérdőjelezték. A modern embertől viszont egyre nagyobb fokú mobilitást várnak el. A mobilis kultúrákban azonban megnő a stabilitás igénye. Ehhez szorosan kapcsolódik az otthon, hisz mindannyian szeretnénk valahol otthonra találni. Zulehner szerint az ember számára igen fontos a növekedés és a meggyökerezés, s az otthon lehet az a terep, ahol az élet e két alapvető folyamata megnyilvánulhat. A stabilitás és otthon igénye felértékelte a családot is, amely mindezek mellett a szeretet közege is. Védelmet adhat a modern embernek az ellenséges kinti világgal szemben, mely személytelenséggel és bürokratizmussal teli, és lehetőséget nyújt a bensőségnek, az érzelmi közelségnek, a játéknak és a kreativitásnak.
A túlélésnek két alapvető teljesítmény az alapja: az anyagi javak előállítása (produktivitás) és az élet továbbadása (reproduktivitás). E két területet a modern gondolkodás gyakran szembeállítja egymással. A szerző – bár hangsúlyozza, hogy az élet előbbrevaló az anyagi javaknál – felhívja a figyelmet az egyensúlyteremtés szükségességére.
Fontos pedagógiai kérdés, hogy mi határozza meg leginkább, milyen felnőtt lesz a gyermekből. A szülők, a környezet vagy egyik sem, hiszen genetikailag már minden előre be van programozva. Itt is középutas megoldást javasol Zulehner. S felhívja a figyelmet, hogy az „anyaság túlsúlyának” megszüntetéséhez olyan munkahelyekre van szükség, ahol az anya vagy részmunkaidőben, vagy akár otthonról is dolgozhat. Ez lehetőséget teremthet arra, hogy az „új típusú apák”, akik a gyermek gondozásában tevékenyebben szeretnének részt venni, ezt megtehessék – anélkül, hogy a család jövedelme lényegesen csökkenne.
A család azonban nem abszolút, szükség van „családok feletti családokra” – olyan közösségekre, amelyek az egymástól elszigetelt kis egységeket összekapcsolják, emlékeztetve arra, hogy földi életünkben csak a mennyország nyomaira bukkanhatunk.
(Paul M. Zulehner: A gyermek a család szíve – Biztonság és szeretet. Budapest, 2011, Vigilia Kiadó. A könyv kapható az Új Ember Kiadó könyvesboltjaiban.)
