A magyar Országgyűlésben dolgozó képviselők közel fele élt a lehetőséggel, megjelent az egyházi és állami vezetők által tartott beszámolón, és kért Szentírást. Szili Katalin házelnök és az egyházi vezetők a Biblia évének jelentőségét hangsúlyozták, valamint kiemelték, hogy a Biblia az emberi kultúra alappillére, de erkölcsi, etikai mérceként és a keresztény vallás szent könyveként évezredek óta vezeti az emberiséget földi zarándokútján. Hány család őriz féltett kincsként családi Bibliát, mely őseinek könnyeit, mosolyát őrzi lapjai közt! Hány ember veszi ma is kézbe a Szentírást, hogy abból erőt vagy megnyugvást merítsen! Hány embernek mérték a XXI. században is az ó- és újszövetségi törvények minden sora! Az ember olvassa a Bibliát, de ősei szent könyvét őrzi is. Amikor Erdő Péter bíboros, illetve a protestáns püspökök kiosztották a képviselőknek a Szentírást, többen kérték, hogy az ajándékozók írják be nevüket a könyv első lapjára. Nehéz időket élünk, talán képviselőink gyakrabban lapoznak majd bele a Szentírásba a nyári szünetben. Vezeti őket a Biblia évében a könyvek könyvének sugalmazott szövege, de elteszik aztán a könyvespolcra, amikor boldogabb idők következnek majd. De a polcról biztosan leveszik majd unokáik, dédunokáik – amikor talán már a most jelen lévők nem is élnek –, előveszik a díszes borítójú könyvet, és büszkén mutogatják egymásnak, hogy dédapjuk, ükapjuk – akik az ország sorsáért különösképp felelősek voltak – e Bibliát az ország püspökeitől kapták, s ezt forgatva jobbították a nemzet sorsát.
