Reggel közös imával kezdődött a nap, majd a püspöki kongregáció vezetője, Re bíboros részvételével naponta négy előadás hangzott el. A továbbképzésre a Krisztus Legionáriusai szerzetesi közösség nagyszemináriumában került sor. Ez ad helyet a Regina Apostolorum főiskolának és az Európa Egyetemnek. Száztizenegy püspök érkezett a világ minden tájáról, harminckét országból, köztük három magyar főpásztor: rajtam kívül Kocsis Fülöp görög katolikus püspök és Székely János esztergom-budapesti segédpüspök. Valamennyi püspök a püspöki kongregáció alá tartozik. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert a népek evangelizációjával megbízott missziós kongregáció ugyancsak szervezett a missziós országokban dolgozó püspökök számára továbbképzést. Ők száznégyen voltak. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt kétszázharminc püspököt (néhányan nem tudtak eljönni Rómába) nevezett ki a Szentatya.
A kilencvenperces előadások fele volt maga az előadás, ezt kérdések és azok megvitatása követte. Egyikünk sincs még abban a helyzetben, hogy nagyobb püspöki tapasztalatról számolhasson be, ezért igen hasznosnak tartottuk, hogy az előadások minden, a püspöki feladathoz tartozó témakört feldolgoztak. Mély benyomást keltett, hogy az első két napon az előadók a lelkiségről beszéltek. Legfontosabb volt az ima, az elcsendesülés. Később került sor az egyházkormányzással összefüggő, olykor „problematikus kérdések” megtárgyalására. Az előadások lényeges üzenete volt: nekünk, püspököknek, szenteknek kell lennünk – mennyire fontos a személyes példa, a tanúságtétel, majd ezután kerültek sorra a jogi kérdések, a büntető törvénykönyv ránk vonatkozó része, a missziós feladatok. Kiemelkedő eseménynek számított vasárnap a Re bíborossal közösen bemutatott szentmise a Szent Péter-bazilikában, majd VI. Pál, I. János Pál és II. János Pál pápa sírjánál imádkoztunk. A következő nap Castel Gandolfóban találkoztunk a Szentatyával. Ő is bátorított, buzdított minket a szentségre. Sok más föladat is hozzátartozik a püspöki küldetéshez – hangsúlyozta -, de a szentség a legfontosabb. Rómában a Magyar Köztársaság szentszéki nagykövete látott minket vendégül, s találkoztunk a Pápai Magyar Intézet vezetőjével, Németh László rektor úrral is.
Nagy hatást gyakorolt rám – és gondolom, másokra is – a világ minden tájáról érkező püspökök sokasága: ilyen módon is megismertük az egyház képét, s személyes kapcsolatokat teremtettünk egymással. Püspöktársaim közül néhányat már korábbról ismertem. Megéreztük a püspöki kollégum egységét, s a zarándoklat Szent Péter sírjánál, illetve a Szentatyával való találkozás megerősítette bennünk azt, amit a Szentatya kinevezésünkkor mondott: felvettek minket az apostolok testületébe. S hol lehet ezt jobban megérezni, mint Rómában, ahol a Szent Pál-bazilikában délután öt órakor vesperáson vettünk részt az ottani bencés szerzetesekkel együtt. A két nagy apostollal, Szent Péterrel és Szent Pállal, a római egyház pilléreivel lelki síkon találkoztunk.
A püspöki küldetés nyugállományba vonulásig tart. Más ez, mint a tartományfőnöki feladat, amely megbízatás adott időtartamra, néhány évre szólt. Feltűnt, hogy a jelen lévő püspökök negyven százaléka szerzetes volt: elsősorban ferencesek és jezsuiták. A missziós kongregáció szervezte püspöki továbbképzésen számos verbita rendtársammal találkoztam. Közvetlen kapcsolatot alakíthattunk ki azokkal a szentszéki, kuriális munkatársakkal, akikkel a jövőben nyilván levelezés útján kapcsolatban állunk majd. A Krisztus Legionáriusai közösség házában négyszázharminc szeminarista készül hivatására a világ minden részéről. Jó volt látni a sok fiatalt, amikor mindenfelől azt halljuk, csökken a papi hivatásra készülők száma.
A szerző nagybecskereki püspök
