Fotó: Merényi Zita
Az ebéd előtt a vendégek és házigazdáik, a megannyi önkéntes és más érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a jezsuiták Jézus Szíve-templomát, ahol Michael August Blume apostoli nuncius mutatott be szentmisét. A liturgia elején Sajgó Szabolcs jezsuita köszöntötte a résztvevőket és Ferenc pápa nemrég hazánkba érkezett küldöttét. Szavai szerint a karácsonyi ünnepen úgy vagyunk jelen, mint a pásztorok a betlehemi éjszakában. A szentmisén a Közép-afrikai Köztársaság javára gyűjtöttek, ahol a Sant’Egidio közösség a DREAM-program keretében az AIDS kezelésére alkalmas rendelőintézeteket készül nyitni.
Michael A. Blume nuncius a szentbeszédében hangsúlyozta: különböző okok vezetik az embereket a karácsonyi liturgiára: a hagyomány, a családi szokások, s némelyeket az Isten szava meghallgatásának vágya. Bármi legyen is az indíték, „a templomban különleges dolog történik”. A felolvasott evangéliumi szakaszra, János evangéliumának prológusára utalva ezt mondta: „Urunk, Jézus telve van kegyelemmel és igazsággal. A kegyelem nem más, mint az a mód, ahogyan Isten megosztja velünk jóságát. Irgalma és megbocsátása megérinti életünket. Ezt kínálja nekünk, mert azt akarja, hogy a barátai legyünk most és mindörökké.” A nuncius hálát adott a Sant’Egidio közösségért, amely az idén ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját: „Olyan közösség ez, amelyet eltölt Krisztus szeretete, és ezt a szeretetet számos módon kifejezésre juttatja.” Szőke Péter, a közösség felelőse a szentmise végén meghívta a résztvevőket az ebédre, amely „átöleli a földet”, hiszen ezen a napon a közösség a világ sok száz városában rendez hasonló ebédeket szegény barátainak.
A közös étkezésen mintegy kétszáz szegény vendég vett részt, és megvalósult az, amit XVI. Benedek pápa és Ferenc pápa mondott a Sant’Egidióról: az, aki szolgál, elvegyül azzal, akit szolgál. Az asztalnál hajléktalanok, szociális otthonokban vagy saját lakásukban egyedül élő idősek ültek, csupa olyan ember, akiket máshol nem várt terített asztal karácsony napján, és akiket a közösség tagjai év közben is rendszeresen látogatnak.
Részt vett az ebéden a tatárszentgyörgyi Csorba család is, amelynek két tagja, apa és kisfia a 2008–2009-es cigánygyilkosság-sorozatban vesztette életét. Az afganisztáni menekült, Nazrat már a felszolgálók között volt: családja hamarosan afgán éttermet nyit a fővárosban. (A nuncius, aki szintén részt vett az ebéden, kilátásba helyezte, hogy maga is ott lesz majd az első vendégek között.) Több, nehéz helyzetben élő budapesti család évek óta törzsvendége a közösség karácsonyi ebédjének; nekik nem könnyen nyílna lehetőségük arra, hogy előteremtsék a háromfogásos ünnepi menüt. Az asztaltársaságot a Vízi Elemér SJ tartományfőnök vezetésével érkezett magyar jezsuita szerzetesek tették még testvéribbé derűs jelenlétükkel.
Az ebéd ezúttal is nemzetközi volt: Victor atya, Rómában élő szír jezsuita arabul mondta el a Miatyánkot az asztali áldás után. Szíriát egy hazánkban tanuló muszlim diák is képviselte, aki a közösség tagjaival együtt hűséges barátja a hajléktalanoknak. A két honfitárs nem várt találkozása az ebéd szép pillanata volt. Az önkéntes segítők között akadtak brazilok és olaszok is.
A két első fogásról ezúttal is az Európa-hírű Kapuvári Ízvadászok gondoskodtak, akik a Vatikán mellett, a pápa ablakai alatt ennél nagyobb sokaságnak is főztek már.
Az édességeket magánszemélyek és néhány cukrászda, valamint egy Budapesten élő iráni baráti társaság adta össze. Az ebéd végén Szőke Péter megköszönte a támogatást a számtalan önkéntesnek, akik az ajándékok becsomagolásában, szétosztásában, a terítésben és a takarításban segítettek. Az eseménynek nagyobb szponzorai is akadtak, mint például a ferencesek, brown friday elnevezésű kezdeményezésükkel, az Aldi vagy az Union Biztosító és még sokan mások. Az ajándékosztást élő zene kísérte Bach és Frank Sinatra dallamaival, a közösség egyik, egykor hajléktalan barátja pedig Kosztolányi-verset szavalt.
Világunkat homályba borítják a háborúk, az igazságtalanság és a magány, s a ránk csukódó éjben hajlamosak vagyunk a pesszimizmusra és tehetetlenségünk elfogadására. Ám ha nem törődünk bele a rosszba, akkor kiderül: sokan vannak a jóakaratú emberek, akik a pásztorokhoz hasonlóan elindulnak az éjszakában, hogy találkozzanak egy védtelen, kitaszított újszülött Messiással, s felismerjék őt legkisebb testvéreiben, a szegényekben, hogy azután szívükben a találkozás örömével hazatérve dicsőítsék és magasztalják Istent mindenért, amit csak hallottak és láttak (Lk 2,20).
Forrás: Sant’Egidio közösség
