A pápa július 4-ei dátummal levélben köszöntötte a házigazda Silvio Berlusconi olasz kormányfőt a G8-ak és több más ország képviselőivel együtt. A pápa a levélben annak a reményének ad hangot, hogy ezen a kibővített csúcstalálkozón olyan közös döntések születnek, amelyek ténylegesen kihatnak a közgazdaság, a béke és a nemzetközi biztonság problémáira, és hűségesen tükrözik minden földrész népeinek álláspontját és elvárásait. Ez a csúcsértekezlet rendkívül időszerűnek mutatkozik, ha számba vesszük az egymáshoz kapcsolódó és egymástól függő mai világ számtalan problémáját. „Ne költsenek kevesebbet a segélyprogramokra, és ne feledkezzenek meg a szegényekről a válság miatt” – erre kérte XVI. Benedek pápa a világ ipari nagyhatalmainak vezetőit.
pápa elsősorban a folyamatban lévő gazdasági-pénzügyi válság és a klímaváltozás kérdésére irányította a figyelmet, amely bölcs megfontolásokat, új terveket és a globális fejlődés új modelljeinek a kialakítását igényli. Utalt rá, hogy rövidesen megjelenő Caritas in veritate enciklikájában ő maga is foglalkozik az integráns emberi fejlődés egyes szempontjaival. Sürgette továbbá, hogy a fejlettebb országok állam- és kormányfői vállaljanak felelősséget a végletes szegénység felszámolására 2015-ig. „Ugyanazzal a nyomatékkal, amellyel II. János Pál pápa kérte a külföldi adósságok eltörlését, én is felhívást intézek a G8-ak és a többi állam, valamint az egész világ kormányainak képviselőihez, hogy segítsék elő a fejlődést, főként pedig az emberi erőforrások területén, hogy azok ne csak megmaradjanak, hanem erőre is kapjanak és nem egyszerűen csak a válság ellenére, hanem azért, mert az emberi erőforrás a megoldáskeresés egyik legfontosabb útja. Az aggodalomra okot adó világméretű recesszió megszüntetésének egyik leghatékonyabb eszköze az emberbe történő beruházás lehet – a világ minden táján. Ennek alapfeltétele, hogy mindenki megkapja legalább az alapvető oktatás-nevelés lehetőségét. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a világ legszegényebb részein a katolikus egyház és más vallási felekezetek által folytatott sokrétű oktatói-nevelői szolgálat megfelelő támogatásban részesüljön. Figyelmet kell fordítani az emberi és családi igényekre, első helyen is arra, hogy mindenki megfelelő munkalehetőséget kapjon, amely lehetővé teszi, hogy a családok gondoskodhassanak elsőrendű feladatukról, gyermekeik neveléséről, vagyis, hogy ők lehessenek a főszereplői azoknak az emberi közösségeknek, amelyekhez tartoznak. Ahol ezek az alapvető feltételek hiányoznak, ott nem lehet megteremteni a társadalmi békét.
