Személyéhez kötődik a Jézus humoráról tanúskodó egyik jelenet. Natanael felteszi a korabeli csipkelődésnek számító kérdést: „Jöhet valami jó Názáretből?” Az Úr pedig tanítványává fogadja, sőt, meg is dicséri őszinteségét: „Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság” (Jn 1,46–47).
Natanael még egyszer feltűnik János evangéliumában, mint az egyik tanítvány, aki ott volt, amikor a feltámadt Krisztus megjelent a Galileai-tenger partján, és Péterre bízta a küldetést: „Legeltesd bárányaimat!” (Jn 21,1–17)
Az apokrif iratok tudósítása szerint Bertalan először Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Itt lett Krisztus vértanúja. Más hagyomány azt is tudni véli, hogy Indiában is megfordult missziós útja során. A szent hagyomány gyógyítóként és ördögűzőként tartja számon.
Legendája szerint Bertalan Örményországban talált egy templomot, amelyben gyógyító erőt tulajdonítottak az ott lévő bálványnak. Ez a bálvány beszélt, és minden hozzá folyamodó betegnek gyógyulást ígért. Amikor Bertalan belépett a templomba, nagyon sok beteg tartózkodott ott, és éppen áldozatot akartak bemutatni a bálvány előtt. Ám a bálvány egyszer csak felkiáltott: hagyjátok az áldozatot, és ne ajánljátok fel nekem, nehogy a szenvedésemből is részt kapjatok, mivel Bertalan lánca megkötöz engem – mondta, majd ezer darabra tört. Az apostol közbenjáró imádságára pedig az összes jelen lévő beteg meggyógyult.
