Szeretteink, messzire szállott barátaink, kedveseink, jó anyánk, jó apánk újra és újra kopogtatnak lelkünk ajtaján, velünk akarnak maradni, s mi szeretnénk is, ha velünk maradnának… „A szárnyaknak össze kell érni: az én szárnyamnak, a fiaménak és akik utánunk jönnek. A vándorlást, a fészkeket ez köti össze, a kis fényt a nagy fénnyel, az utakat, melyeket berepülünk. Ezért nem félünk mi az elmúlástól, ami nincs is. Hiszen nemzedékek továbbrepülnek, s bennük mi is” – írta Fekete István. Igen, halottaink, előrefutott őseink közöttünk élnek ma is, nyomukban járunk, sőt ők már mi vagyunk. Bennünk élnek tovább.
Ki ne élte volna már át, hogy gyermeke tekintetében, a párja egy különös kézmozdulatában, az unoka pillantásában, a sógor nevetésében, születésünkkel kapott talentumainkban vagy éppenséggel jó-rossz szokásainkban, érzelmi reakcióinkban elhunyt kedveseinkre, elvesztett szüleinkre, rokonainkra, sőt nemegyszer tanítóinkra ismerhetünk. Akik küzdelmes életükkel, bukdácsolásaikkal, áldozataikkal mutattak utat és példát, élhető jövőt nekünk. Igen, a halottak így tanítanak ma is, emlékük néha egész nemzedékeket képes felnevelni. Életükben hozott jó és rossz döntéseik, emberi megnyilvánulásaik, tetteik figyelmeztetnek, megállítanak: amit ők elrontottak, elhibáztak, mi ne ismételjük meg, s amiért becsüljük őket, azt a magunk életében is teljesítsük ki, s ha lehet, haladjuk is meg. Isten halottainkban is őrizőnkként áll mögöttünk.
Amikor hét éve, nem sokkal apám halála után drága jó anyámat is eltemettük gyermekeimmel, s a felnőtt árvaság elő-előkéredzkedő gyászában Erdélybe menekültem barátaimmal vigaszért, Kolozsvárott a Szent Mihály-templomban egy szentmisén szíven talált egy mondat: „Az anya elvesztése döbbent rá leginkább a jelenlét hiányára. De az anyák egytől-egyig örökké ott ülnek szép sorban a felhők szélén, és aggódba figyelik gyermekük minden földi lépését.” Akkor megértettem, hogy nincs miért keseregni, hiszen a feladat öröktől fogva ugyanaz. Amit Weöres Sándor olyan találóan, lélekbe markolóan fogalmazott meg: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: / Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
