Fotó: Lambert Attila
Orosz Lóránt OFM, a kegyhely igazgatója fogadta a zarándokokat, majd Fejes Antal OFM mutatott be szentmisét. Ezután Jaczkó Sándor budapesti görögkatolikus helynök tartott katekézist arról, milyen szerepe van a bérmálásnak az üdvösség rendjében. Elmondta: mi, keresztények az üdvösségről sok esetben úgy gondolkodunk, mint egy távoli végpontról, ami „majd halálunk óráján lesz aktuális”. Pedig ez tévedés, az üdvösség már a keresztségünkben elkezdődött, s utána megerősítést kaptunk-kapunk a többi szentség által – hívta föl a figyelmet az előadó.
A bérmálás a beavató szentségek egyike, kézrátétel és az olajjal való megkenés által történik – folytatta Jaczkó Sándor. – A kezdetek Egyházának szemléletét tükrözve Jeruzsálemi Szent Cirill a misztagógikus katekéziseiben azt tanítja, hogy a szent olaj a bérmálásban már nem is olaj, hanem Krisztus istenségének energiáját hordozza.
Továbbiakban a görögkatolikus helynök a három beavató szentségről (keresztség, bérmálás, Eucharisztia) beszélt. Hangsúlyozta, hogy A Katolikus Egyház katekizmusa utal arra az ókori hagyományra, miszerint e három szentséget az Egyház eleinte egyszerre, töretlenül szolgáltatta ki. Ez a rend az Ortodox és a Görögkatolikus Egyházban máig érvényben van. A katolikusoknál a VIII. századtól kialakult nagy egyházmegyékben vált szokássá, hogy a püspöki vizitációkat egy liturgikus eseményhez kapcsolták, s a bérmálás jó alkalom volt erre. A későbbiekben a bérmálkozást az érettebb korhoz kötötték.
Jaczkó Sándor a szent olajról szólva elmondta, hogy igen értékes, az olívaolaj mellett számos más olaj keveréke, drága kenet; a Szentlélek ajándékának pecsétje. Beolajozva kicsúszunk az ördög kezéből, azért, hogy istengyermeki mivoltunkban fejlődni tudjunk, és jó cselekedeteink illata Isten elé emelkedhessen.
A bérmálás szentségének kiszolgáltatása a nyugati egyházban a püspökhöz kötődik, az „ott van az Egyház, ahol a püspök” szemlélet alapján. Fontos, hogy a főpásztor jelenléte, hite megerősítse a katolikus híveket. Keleti szempont, hogy a beavató szentségek kiszolgáltatása nem életkortól, hanem élethelyzettől függ: amikor a család a szentség felvételéről dönt.
Saját családjáról szólva az előadó megvallotta, hogy három gyermekének római katolikus pap keresztszülőket – egykori évfolyamtársait a Központi Szemináriumból – választott, akik fontos szerepet töltenek be a gyermekek életében.
Jaczkó Sándor hozzátette, hogy a keleti és a nyugati egyházi törvénykönyv szerint római katolikus pap kiszolgáltathatja a szentséget görögkatolikus hívőnek, de görögkatolikus lehetőleg ne bérmáljon római katolikust, hogy a püspök joga ne csorbuljon; ugyanakkor megfelelő kompromisszumos esetben ez mégis elképzelhető.
A katekézis végén az előadó elmondta, a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve érdemes elgondolkodnunk róla, hogy az Eucharisztia Isten legnagyobb ajándéka, amelyben odaadja önmagát – de nem a mi érdemeink miatt. Az előadó szerint az üdvösséget remélve vágyakozhatunk a bérmálás kegyelmére, hiszen „kéznél van”, az életünk minden napján elkísér.
A katekézis után ünnepi szentmisét mutattak be az együttjáróknak, egyedülállóknak, gyermekre vágyóknak és a nagy számban megjelent kisgyermekes családoknak. A főcelebráns Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök volt. Homíliájában elmondta: a vizitáció ismert evangéliumi jelenete arról az egyszerű tényről szól, hogy Mária segítségére siet az idős Erzsébetnek, aki gyermeket vár. Hallgat a szívére és egyúttal a Jóistenre ebben a hétköznapi helyzetben. „Vajon követjük-e Mária példáját, hétköznapi helyzeteinkben hallgatunk-e jó tettekre sarkalló belső indíttatásainkra, hogy azt a mindig velünk lévő Isten meg tudja áldani, hallgatunk-e arra a felszólításra, hogy segítsünk valakinek? – tette föl a kérdést az ünnepi szónok. – Ha igen, akkor az Isten anyjának példájára cselekszünk, hiszen ő is készséges volt a szívében arra, hogy a jót tegye. Mária nagy titka ez a készség, a szép és sok esetben nehéz hivatás elfogadása.”
„Ha nem hallgatok az isteni indíttatásra, akkor a szívem nem marad tiszta, ellustul, megterhelődik a világ súlyától – hangsúlyozta a püspök. – Pedig Isten országa nem más, mint a mások szolgálata; Jézus mutatott erre példát, amikor megmosta tanítványai lábát. A szeretet titka ez.”
Mohos Gábor elmesélt egy franciaországi – nemrég történt – esetet a szolgálatról. Egy idős katolikus asszony, aki keresztet viselt a nyakában, egy begipszelt lábú fiatal muszlim imámnak átadta a helyét a vonaton. Az imám addig sok rosszat gondolt a keresztényekről, de ezek után elgondolkodott az előítéleteiről, olvasni kezdte a Bibliát, változtatott addigi nézetein, és később meg is keresztelkedett. Persze ehhez kellett az ő nyitottsága, de a történet alapjában véve a felebaráti szeretetről szól, pontosabban arról, hogy Isten rajtunk, embereken keresztül is meg tud érinteni másokat. Szent Pál a Rómaiaknak írt levelében azt mondja, „üldözőiteket is áldjátok”, azért, hogy változzon meg a szívük, és ne uralkodjon rajtuk a gonoszság, a gyűlölet.
A püspök rámutatott: Mária és Erzsébet találkozása és az ott elhangzott szavak példák arra, miként lássuk Istennel való kapcsolatunkat. Amikor Mária lelkéből feltör a Magnificat, sorolja Isten csodás tetteit; nem az a fontos, hogy ő igent mondott a hívásra, hanem hogy az Úr megkönyörült az ő népén. A mi életünkben is az a lényeges, hogy Isten volt az első, aki tett értem, az üdvösségemért – mondta a segédpüspök.
Beszéde végén Mohos Gábor arra buzdította a jelenlévőket, hogy ne habozzanak elkezdeni tenni a jót, ne várják, hogy a másik kezdje el. Isten megáldja ezeket a kezdeményezéseket, és így termékennyé teszi mindannyiunk életét – zárta beszédét a püspök.
A szentmise befejeztével megáldották a fiatal párokat, egyedülállókat, családokat, gyermekre vágyókat és gyermeket várókat. Az ebéd és a litánia után Bán Jónás OFM áldotta meg a zarándokokat és kegytárgyaikat.
