A nemzetközi programok általában mindig ugyanazok – szentségi áldás körmenettel, betegek megáldása és nemzetközi szentmise –, ám minden évben más és más országot bíznak meg ezek lebonyolításával. Idén a megnyitó ünnepséget a német tábori püspökség szervezte meg. Itt felolvasták Ferenc pápa üzenetét, mellyel a zarándokokat köszöntötte. A szentatya levelében többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy „tekintsenek Krisztusra, aki a hit szerzője és bevégzője”. Arra kérte a résztvevőket, hogy „Bernadetthez hasonlóan higgyenek Isten szeretetében, hiszen ő soha nem hagyja el gyermekeit”.
A zarándoklaton a nemzetközi rendezvények mellett minden ország saját szervezésű programokon is részt vett. A magyar katonák a második napon tartották a már hagyományosnak mondható keresztútjárást a lourdes-i kálvárián. A tizedik állomásnál emlékeztek meg azokról a katonákról, akik szolgálatteljesítés közben vesztették életüket a missziókban.
Berta Tibor ezredes, általános helynök, a szervezőcsoport tagja elmondta: a zarándoklat egyedülálló rendezvény a világon, hiszen nincs más olyan alkalom, ahol ilyen sok nemzet katonája találkozhat egymással. A közös programok, a sátrak felállítása – a résztvevők ilyenkor egy ideiglenesen felépített katonai táborban laknak – jó alkalom arra, hogy akár barátságok is kialakulhassanak. „Nagy kérdés persze – tette hozzá az ezredes –, hogy ez egy valódi zarándoklat, vagy inkább egy katonai ifjúsági találkozó. A szervezők mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtalálják az egyensúlyt e kettő között. Akik vállalkoznak az útra, azokat előzőleg lelki-spirituális értelemben is felkészítjük. Lourdes-ban esténként magam is sok katonát láttam imádkozni a barlangnál vagy a bazilikában, ami azt jelezte, hogy ők is nagyon komolyan veszik a hit dolgait. Ugyanakkor ez kétségkívül egyfajta látványosság is, hiszen az alakzatban vonuló katonák egyenruha-kavalkádjára sokan kíváncsiak. Idén a zarándoklat jelmondata Lourdes, a hit kapuja volt. Ez többek között arra utalhat, hogy e kapun áthaladva eljuthatunk a kereszténység lényegéhez. Nagyon fontos, hogy megérkezve nem egy zárt szobába lépünk, hanem egy rendkívül tágas térbe jutunk. Mert keresztény hitünk nem egy börtöncella: végtelen nagy szabadságot ad azoknak, akik vállalkoznak arra, hogy belépjenek ezen a kapun.”
