Békét ajándékozván…

Nem véletlen, hogy a békesség gondolata a másik fő énekünkben is megjelenik húsvétkor. Miután megvalljuk, hogy bár Jézus leszállt a sírba, győzedelmesen feltámadt onnan, és ezzel örömöt adott a kenethozó asszonyoknak, megénekeljük azt is, hogy apostolainak „békét ajándékozván” támasztotta fel az előtte elhunytakat. Békét ajándékozott! Nem csak az apostoloknak, rajtuk keresztül nekünk is.


 

Amit Jézus tanított, hogy „Isten Országa köztetek van” (Lk 17,21), azt húsvét után hatékonyabban tudjuk megélni. Ahol hitben és szeretetben élnek az emberek, valamint használják a kegyelemeszközöket, vagyis a szentségeket, ott már megvalósul közöttük Isten Országa. És akkor ennek már csak a kiteljesedésére, a teljes megvalósulására kell várniuk. Arra, amiről Szent Pál apostol ezt írja: „Az Isten Országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17). Nem lehet véletlen, hogy az igazságosság, béke és öröm között éppen a középponti helyet foglalja el a béke. Hiszen az üdvösség állapotában szó sem lehet ennek ellenkezőjéről! Aki nincs békességben Istennel, az oda sem jut. S a tökéletesség állapotában az üdvözültek között sincs békétlenség.

 

Jézusunknak, a béke fejedelmének köszönhetjük, hogy megajándékozott bennünket ezzel a nagy adománnyal. Feltámadása után – amint az evangélium megőrizte számunkra – ez volt az első szava apostolai felé, amit meg is ismételt: „Békesség nektek” (Jn 20,19.21). De már a búcsúbeszédébe is belefoglalta, mintegy örökül hagyta: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27). Nekünk az a feladatunk, hogy ne herdáljuk el ezt az értékes örökséget. Elsősorban a szívünkbe kell befogadnunk a békességet. Aztán a környezetünkre is ezt tudjuk árasztani, s így lehetünk csepp a tengerben: a világ békességének munkálásában.

 

Húsvét legszentebb ünnepén Krisztus feltámadásán ujjongva ünnepeljük a Feltámadottat azzal a tudattal, hogy igazságosságot, békét és örömöt ajándékozott nekünk. Örüljünk mindenekfelett a békének, amellyel kiengesztelte irányunkban az Istent, és amivel szebbé teszi emberi kapcsolatainkat is.