A Krisztuskövetők örömükkel, békéjükkel, irgalmas és megbocsátó szeretetükkel ki fognak tűnni a közömbös tömegből. Erre készülnünk kell, jóllehet a gonosznak kihívás minden olyan keresztény, aki komolyan gondolja a Krisztus-követést. Laci atya Pál apostollal buzdított: Öltsétek fel Isten fegyverzetét, a hit pajzsát, a megigazulás páncélját, a békesség evangéliumának saruját, az üdvösség sisakját, a Lélek kardját. A kereszténység ugyanis nemcsak védekezik, hanem harcol a sátán ellen. A betlehemi gyermekgyilkosság óta mindent megtesz a Krisztus-követők elpusztítása ellen. Jézus azonban örökre megnyerte a csatát, s ez vár mindazokra, akik e győztes csapatban szeretnének „játszani”. A Lélek kardja Isten igéjét jelenti, amit nemcsak megismerni s befogadni kell, hanem tettekre váltani.
„Ha már egyszer katolikus lettem, jó volna komolyan venni a feladatot, s rátenni életünket erre a harcra” – javasolta a plébános, majd kiszolgáltatta a bérmálás szentségét az oltárt körülvevő fiataloknak, akik a szeminaristákkal közösen mondták felajánló imájukat: Ma elküldesz, mint apostolodat, megbízol, hogy menjek és teremjek maradandó gyümölcsöket…
A csoportvezetők az Élet a Lélekben szeminárium tagjainak gyertyát, kis tégelyben sót adtak át, és kovászként egy jövő évi igeliturgikus naptárt. Beszédes szimbólumok ezek; a gyertya, a só, valamint a kovász is csak akkor tudja teljesíteni „szolgálatát”, ha meghal önmaga számára.
– Mi késztette arra, hogy csak az „erősebb nem” tagjait hívja meg a szemináriumba, hiszen az elmúlt két évtizedben hölgyek is jelentkezhettek? – kérdezte lapunk Varga László atyát a küldetési misét követően.
– Olvastam egy könyvet, amely azt firtatta, hova tűntek a férfiak a gyülekezetekből, miért nem szeretnek misére járni és más egyházközségi programokon részt venni. Akkor vetődött fel bennem a kérdés, vajon hogy áll ezzel a mi egyházközségünk. Így hirdettük meg a szemináriumot kizárólag férfiaknak – mondta. – Azért fontos, hogy ilyen sokan jelentkeztek, mert ha egy férfi elkezd kötődni az egyházközségi közösséghez, és szolgálatot is vállal, akkor hozza s vonzza magával a családot is, és ezáltal a saját példájával, jelenlétével hat.
– Néhány éve az egyik küldetési misén azzal engedte el a szeminaristákat, hogy szeretné, ha lángra lobbanna Kaposvár. Azóta „gyújtogató” plébánosként emlegetik…
– A férfiak szívében is szenvedélyes tűz ég; akkor is, ha nem mindig érzik. Ez a Szentlélek tüze, Isten szeretetének tüze, amely más emberek szívében-lelkében is lángra lobbanthatja a szunnyadó parazsat. Ezért próbálok gyújtogatni.
A szentimréseken kívül jó néhányan Kaposfüredről, Szennából, valamint Kaposszerdahelyről is elvégezték a szemináriumot. Fábry Kornél kaposfüredi plébánost – aki az elmúlt hetekben gyakori előadója volt egy-egy találkozónak – arról faggattam, mit köszönhet a Szentlélek-szemináriumnak személyes életében.
– Ez változtatta meg az életemet – felelte derűs nyugalommal. – Tizenkilenc évvel ezelőtt a budapesti Emmausz közösségben Katona István atya vezetésével vettem részt a szemináriumon, s ettől fogva másként látom a világot, másként élem a hitemet. Azt érzékeltem, hogy az életgyónás, a Lélek-áradás konkrét megtapasztalása ezúttal is különös módon hatott a szeminaristákra, s úgy tűnt, nagyon élvezték, jóllehet mindegyikük más és más lelkialkat.
S hogy miként élték meg az elmúlt heteket a szeminaristák? Vallomásuk azt igazolja, hogy valóban mérföldkövet jelentett (hit)életükben mindaz, amit hallottak a tanításokon, amivel szembesültek a megosztásokon. Valóban új fordulatot vett az életük.
Szabó István a Somogy Megyei Kormányhivatal munkatársa. Lelkébe mélyen beleégett a küldetési misén oly sokszor elhangzó mondat: „Nektek küldetésetek van.”
– Kornél atya egy augusztus végi szentmisén hirdette először a férfiaknak szóló Szentlélek-szemináriumot – jegyezte meg István. – Hívőként és férfiként is éreztem a hívást, így nem volt kérdéses, hogy jelentkezem. Többszörös Alpha-kurzus-csoportvezetőként is mondhatom, annyi kegyelmet és ajándékot kaptunk ez alatt a tíz hét alatt, hogy hosszú évekig kitart majd, és megerősít bennünket. Bűneink keresztre szegezése, az életgyónás és az arra való készülés, majd a Lélek-áradás, mind-mind egy lépcsőfok volt a Szentháromság eddig kevéssé ismert tagja felé. S szinte rögtön megérkezett a Szentlélek szeretetválasza. Megkönnyebbülés volt letenni minden bűnömet a Jóisten elé, és örömmel várom, hogy mit bontakoztat ki az életemből a Szentlélek által. Ahogy teltek a hetek, azt éreztem, változom. Képtelen vagyok szavakkal visszaadni, hogy miben, de tudom, előre vivő és maradandó lesz ez a változás. Laci atya és Kornél atya Lélekről szóló tanításai visszhangzanak a fülemben. A szentmisék utáni dicsőítések során és a kiscsoportomban pedig a teljes bizalom és ráhagyatkozás érzését tapasztalhattam meg. Mindannyian Krisztus tagjai vagyunk, ez volt a mi csoportunk kis előadásának a címe is. A küldetési misén pedig a Szentlélek valóban megerősített abban: „Nektek küldetésetek van…”
Kovács Zsolt, a háromgyerekes, Kaposvárról Budapestre ingázó férfi így vallott az elmúlt időszakról:
– Lehetőségünk volt arra, hogy jobban elmélyüljünk, és átgondolhassuk Istennel való kapcsolatunkat. Arra kértük Jézus Krisztust, hogy irányítsa az életünket. A több imádság és szentírásolvasás révén jobban tudunk figyelni rá, ezáltal teljesebben érezzük a jelenlétét az életünkben is. A hétköznapokban, a munkánk során is érezhető a segítség, a jelenlét, s ez nagyon fontos, mert erőt ad, belőle táplálkozunk. A heti találkozások során történtek szabadulások olyan visszatérő bűnöktől, amelyekkel régóta küzdöttünk. Tudok olyanról is, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő testvérünk a szeminárium idején kapott pozitív megerősítést orvosától a gyógyulás lehetőségére vonatkozóan. Én például kifejezett késztetést éreztem Szent Pál leveleinek, illetve a Zsoltárok könyvének olvasására, valamint hosszú idő után elővettem a gitáromat, és újra énekeltem az Úr dicsőségére.
A nagycsaládos Rajnics Péter orvos csoportvezetőként lehetett jelen az elmúlt hetekben. Úgy véli, a három éve szervezett szeminárium óriási hatással volt az életére, ezért különös örömmel fogadta a felkérést. Azt vallja: a gondolkodásmód, a lelki beállítódás miatt a hitélet érzelmi megélésében is jelentős különbségek vannak a férfiak és a nők között. Ezért tartotta érdekesnek és merésznek a csak férfiaknak meghirdetett, az istenkapcsolatot erősítő lelkigyakorlatot.
– Kezdeti félelmemet, szorongásomat hamar eloszlatta a kiscsoportos megosztás, melynek során már az első alkalomtól fogva mindenki megnyílt, és bátran beszélt az életét eddig meghatározó istenkeresés nehézségeiről, a szükségesnek érzett változtatás igényéről, az önmagával szemben támasztott elvárásokról – mesélte. – A hétről hétre kiadott feladatokat szorgalmasan teljesítve jutottak előrébb a lelki megújulásban. Öröm volt hallani, amikor valaki beszámolt arról, hogy az időt nem nézve véletlenül belefeledkezett az imába, vagy egy hitét régóta gyakorló társunk ráébredt a napi szentírásolvasás élményére. A Szentlélek kiáradásának gyümölcseit még mindenki ízlelgeti, ám addig, amíg ki-ki felfedezi saját karizmáját, én útravalóul Szent Pál szavait adtam a csoportom tagjainak: „A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását.”
Fotó: Göldner Krisztina
