Persze Dél-Franciaországot járva Lourdes-ba is el kell látogatnia a zarándok turistának. A kisváros nem a barbárság, nem az ősi kultúra, nem a felvilágosodást hirdető eszmék, hanem a hit, a kegyhely, a zarándokhely szellemiségét sugározza. Bár Lourdes francia területen fekszik, Mária megjelenése révén és a városba látogató hazai és külföldi zarándokok beszédét hallgatva joggal nevezhetjük „nemzetközi városnak” is. Visszatérve azonban a görög– római korba: e vidéken lenyűgöző építészeti csodák maradtak épen az évszázadok során, pedig a hatalomért és a pénzért folytatott számtalan hadakozás, csata tanúi voltak egykor.
Arles történelmi belvárosában, például az amfiteátrumnál vagy az ókori színháznál elgondolkodhatunk azon, hogy e várost a görögök alapították a Krisztus előtti VI. században, s a rómaiak „csupán” 123-ban foglalták el. Aztán a kereszténység elterjedésével „Gallia kis Rómája” lett, ahol érsekséget alapítottak, zsinatokat tartottak. A Rhône folyó mellett elterülő város fontos kikötőközpont lett, ahova a gőzgép felfedezése után hatalmas mennyiségben hajókon szállították az árut, melyet aztán vonattal vittek tovább a szárazföld belsejébe. Mivel a világháborúk pusztítása elkerülte a várost, műemlékei megmaradtak, közülük hetet az UNESCO a világörökség részévé is nyilvánított.
Nîmes is az ókorban indult fejlődésnek, hiszen a római hódítások idején már komoly városnak számított, ahol az egyiptomi hadjárat római katonái telepedtek le. Amfiteátruma időszámításunk előtt 100-ban épült, manapság itt opera-előadásokat, sőt bikaviadalokat is tartanak. Írásom elején pusztító eszmékről írtam. A város egyik éke az Augustus császár idejéből származó Maison Carrée, egy téglalap alakú épület, amely az ókorban szentélynek épült. Később volt katolikus, illetve protestáns templom is, a francia forradalom idején pedig istállónak használták. Útikönyvem szerint jelenleg múzeum működik benne, ám a helyszínen járva mozit találtam az épületben, ahol időről időre a város történetét bemutató filmet vetítenek.
Persze a forradalom Avignont sem kímélte. A pápai palota külső falait elhordták, freskóinak legtöbbjét leverték, néhány darabját jó pénzért eladták, s a megmaradt épület egy részében börtönt alakítottak ki. A palota ma szinte egykori pompájában áll, mert a fennmaradt egykori dokumentumok alapján állították helyre. Persze a franciaországi kereszténységnek vannak ősi, épen maradt emlékei is. Toulouse-ban megcsodálhatjuk a II. Orbán pápa által 1096-ban felszentelt Saint Sernin-bazilikát, amely a világ legnagyobb román kori temploma. Egykor azért döntöttek a megépítése mellett, hogy itt imádkozhassanak a Santiago de Com pos te lába igyekvő zarándokok.
Dél-Franciaország lakói büszkék múltjukra, forradalmuk vélt vagy valós értékeire, ősi kultúrájuk megmaradt emlékeire, s emellett szeretettel mutatják meg az idegennek csodálatos hegyeiket és méltán híres tengerpartjukat, a Côte d’Azurt. A forradalom igyekezett elpusztítani bennük a hithez, a valláshoz fűződő kapcsolatukat, ám ez nem sikerült, hiszen a felvilágosodás eszméje nem oldotta meg a gazdasági és társadalmi válságot, helyette jakobinus terrorba, majd Napóleon diktatúrájához vezette az országot.
Fotó: Bókay László
