Az elhagyni készült iskola folyosóin, egymás vállára tett kézzel haladva nevetés és meghatottság, felszabadultság és izgalom érzelmi-hangulati kavargása kísérte ezeket a lépteket, amelyek rövid távú céljai még bizonytalanok – vajon a felé az egyetem vagy munkahely felé viszik-e őket, amelyről álmodtak -, de a nagyobb távlatokban, remélhetőleg nem tévesztik el a célt: „embernek lenni mindig, minden körülményben.
