Fotó: Kovács Tibor
Szerencsére gazdag e hagyaték. Közszemlére tett kincsként őrizendő, hogy fénye, ragyogása tisztánlátást adjon a sötétségben, reményt a reménytelenségben. És távlatot. Mint a tarajos hullámzástól megtisztult, simává lett tótükör és a túlpart integető bazalthegyei.
A balatonszárszói hajdani Horváth-kert panzió ma az ország egyik legmodernebb, s talán legtetszetősebb emlékháza. József Attila töltötte itt földi élete utolsó heteit.
A költő életét, munkásságát bemutató, interaktív elemekkel gazdagított, európai hírű kiállítást gyorsan megkedvelték a látogatók. Megrendítő látványt nyújt a tóparton Ortutay Tamás verssorokból megálmodott emlékműve, és érdemes kisétálni a temetőbe is, ahol a költőzseni első sírja volt, s amely köré a Kossuth-díjas Takáts Gyula költő, író, műfordító, a Somogy Megyei Múzeum egykori igazgatója ültetett tölgyfákat egykoron.
1955-ben a panzió két szobájában kiállítás nyílt, amit 1966-ban bővítettek. Az épületet a Somogy Megyei Tanács 1970-ben vásárolta meg, s 1972. július 15-én megnyitották az emlékmúzeumot. A beszédet Juhász Ferenc költő mondta, egyebek mellett azt nyomatékosítva: „Minden nemzedéknek, amely az erőszakosság, a részvétlenség, az önzés, a cinizmus leküzdésével a társadalom és önmaga tökéletesítésén fáradozik, törvényhozói, tanácsadói, jó barátai, kortársai között lesz József Attila.”
2013 óta Matkovics Diána múzeumpedagógus a lelke az ország egyik legszebb emlékmúzeumának, amelynek „párja” Budapesten, a Gát utcában fogadja a látogatókat. Idő kellett ahhoz, hogy megszokja e modern, interaktív múzeumot, ő ugyanis jobban kedveli a régi fajta kiállításrendezést a poros bútorokkal és a korhű enteriőrrel. A módszert a gyakorlat folyamán kísérletezte ki, s közben megszerette ezt a helyet. A Petőfi Irodalmi Múzeum ennek mintájára szeretné felújítani a makói és a szabadszállási József Attila-emlékhelyet is. Amikor arról faggattam a múzeumpedagógust, hogy az állandó kiállítás mely része ragadta leginkább magával, azt mondta: nehezet kérdezek, bár a tárlatvezetést mindig a valamikori panziórészletnél, az ágynál kezdi, amely leginkább visszaadja az akkori miliőt. Akkor is, ha a költő soha nem feküdt ezen az ágyon. Beszédesek a Flóra-emlékek is, és a szerelemre felettébb fogékony az ifjúság…
Matkovics Diána úgy érzékeli: a látogatók kedvelik az emlékházat; a kisebbek is, akik a javasolt fél óra helyett tovább is bírják, s nemcsak az interaktivitás miatt.
A hely szellemisége ejti rabul őket is, mint mindannyiunkat. A költő személyes tárgyaira terelődik a figyelem. Sajnos csak öt került ide közülük. A bőröndben lévő töltőtoll és a pipa volt az övé, meg egy pálinkásüveg, valamint az „üvegkéményben” lévő írógép, s felette a zárt térbe belógatott vonat tépte ing.
A tervek szerint Visz a vonat címmel 2020. április 11-én, József Attila születésének 115. évfordulóján útjára indul egy, az egész országot megszólító, s a költőzseni kultuszát erősítő, az oktatást és a kulturális turizmust támogató projekt. Ez a ferencvárosi József Attila Emlékhely, az öcsödi József Attila Emlékház és Helytörténeti Gyűjtemény, a szabadszállási Dörmögő-ház, a makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeum, valamint a balatonszárszói József Attila Emlékház együttműködésében valósul meg. A projekt címét egyébként a világirodalom talán legszebb verse, az Óda ihlette: Visz a vonat, megyek utánad, / talán ma még meg is talállak…
Nemcsak a József Attila-kultusz éltetésében, hanem a költészet és a zene közvetítésében is jelentős missziót vállalt magára a Lázár Balázs – Tallián Mariann művész házaspár. Félig-meddig ők is szárszóiak, hiszen itt vásároltak egy szívüknek kedves házat, és a helyi rendezvények gyakori közreműködői, olykor ötletgazdái. Versszínházi produkcióikkal közelítik a földet az éghez.
Az Ady Endre utcában lévő házban csaknem negyven esztendőn át pihent és alkotott Rónay György költő, író, műfordító, a Nyugat harmadik nemzedékének jelentős alakja, a Vigilia egykori főszerkesztője, s a tábla szerint „Szárszó és a Balaton szerelmese”. Köteteiben külön ciklusba sorolta a szárszói verseket, és jegyzeteiben, két jelentős regényében is fel-felbukkannak az itt szerzett élmények, impressziók. Tüskés Tibor író, irodalomtörténész szerint utolsó nagy témájára, József Attila költészetének elemzésére is Szárszó ihlette. Nyáron naponta kijárt a költőtárs sírjához, naplementekor, amikor „enyhült a hőség”.
1943. augusztus 23. és 29. között Szárszón rendezték meg a népi írók könyveit sorra megjelentető Püski-féle Magyar Élet Könyvkiadó baráti köre és a Soli Deo Gloria (SDG) református ifjúsági szövetség szervezésében a Magyar Élet-konferenciát. A Reformátusok Szárszói Konferenciáján a Magyar Élet-tábor hetvenötödik évfordulója alkalmából a Soli Deo Gloria Konferencia-központban helyeztek el emléktáblát az 1912–1953 között élt Soos Géza SDG-alelnök majd elnök tiszteletére. „A református Wallenberg” élete kockáztatásával vett részt az üldözöttek mentésében, és a Magyar Élet-tábor főszervezője volt. Németh László író 1943-ban itt mondta el a nemzet belső függetlenségére buzdító híres beszédét. A Soli Deo Gloria Családi Hotel és Konferencia-központban tavaly rendezett tanácskozás témája a belső és a külső migráció volt. A Magyarországi Református Egyház és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány idén augusztus 22. és 25. között tartja a Reformátusok Szárszói Konferenciáját. A szervezők hiszik: az SDG Konferencia-központban rendezendő értelmiségi fórum nemcsak elemzője, hanem alakítója is lehet a hazai közéletnek. A regisztrációhoz kötött konferencia idei témája: Keresztyéndemokrácia?! Összeegyeztethetők-e a modern világgal a demokratikus és keresztyén értékek?
Dorogi Sándor, a 2290 állandó lakosnak és 2500 nyaralótulajdonosnak otthont adó nagyközség polgármestere okkal lehet büszke az elért eredményekre, ahogyan lelkes munkatársaira is. Jól sáfárkodik a lehetőségekkel, s nemcsak elszánt vezető, hanem kiváló stratéga is; hiszi, amit Csoóri is hangoztatott: A kultúra, az irodalom védőoltást jelent korunk szellemi, lelki, politikai járványai ellen.
A családosok paradicsomának tartott Balatonszárszó remek adottságainak, atmoszférájának, egész évet átfogó, jól előkészített kulturális, művészeti és gasztronómiai attrakcióinak, sokszínű programjainak köszönhetően vonzza a vendégeket. Az ország különböző tájairól éppúgy, mint a nagyvilágból. Minden évszakban és minden napszakban más-más bájait tárja fel e szívünkhöz közel álló táj, amelybe évtizedekkel ezelőtt Bertha Bulcsu író is beleszeretett. Balatoni évtizedek című, méltán népszerű kötetében egyebek mellett ezt írta: „A Balaton számomra beltenger, hatszáz négyzetkilométernyi szabad vízfelület, ahol a fényben és a vízben egyszerre fürödhet az ember, hajózhat, boldogan megfeszítheti izmait, dacolhat az északnyugati viharokkal, győzhet az elemek felett, s ugyanúgy veszíthet is. (…) meg lehet halni ölelésében… A Balaton szelíd partján állva ámulni lehet a hegyek, vulkánkúpok kék gyöngysorán. (…) A jég kékeszöld törései s a bazaltszakadások szürke fénye egyetlen mélykék tengerré olvad az égen. Ha felnéz az ember a téli égboltra, megszédül és elzuhan. A Balaton számomra állandó szélzúgás, halászmadarak jajongó kiáltása, fény, félelem, szabadság… Lehetőség az arcvonások megőrzésére, az élvemaradásra, s a naiv vidékiségre…”
A Balaton-kultusz elindításában, az idegenforgalom fellendítésében egyébként a fürdőegyesületek játszották a legnagyobb szerepet. Szárszó az 1890-es években még nem tartozott a leglátogatottabb helyek közé. Szaplonczay Manó vármegyei főorvos, aki sokat tett a Balaton-part, így Szárszó fürdőkultúrájáért is, egyik összeírásában arról számol be, hogy 1895-ben 251 vendég fordult meg a településen. 1939-ben pedig már 2617 vendég töltött három napnál több időt Szárszón, ahol ekkor tizenhárom panzió és üdülő működött. Napjainkban viszont a nyári szezonban több mint tízezerre duzzad az itt élők és a nyaralóvendégek összlétszáma.
Csukás István Kossuh-díjas író, költő több mint negyedszázaddal ezelőtt véletlenül került e településre, amely hamar a második otthona lett. Az év egyik felét itt tölti. Beleszerelmesedett ebbe a helybe, s a látvánnyal azóta sem tud betelni. Már gyerekkorában is közel állt a szívéhez a gondolat: olyan helyen lakni, ahol naponta mosolyt cserélhet az ott élőkkel. Szárszón ez megadatik neki…
Balatonszárszó büszkesége a Csukás Színház, amely kiváló példa arra, miként lehet megmenteni az enyészettől egy kertmozit, de arra is, hogyan áll egy remek ötlet mellé a közösség, akár pénzszegény időszakban is.
– Egy település lelkületét a kultúra adja. Beszélgethetnénk a szőlőtelepítésről is, hiszen a borfogyasztásnak is van kultúrája.
A lényeg, hogy a gyökerek mindig a kultúrához vezetnek – vallja Dorogi Sándor polgármester. – Ez motivált bennünket, amikor mintegy 15 millió forintért felújítottuk a régi, lepusztult kertmozit. És valóban a település egyik éke lett a nyári színház. Én csodának tartom ezt. Ahogyan azt is, hogy sikerült mozgósítanunk a helybeleiket, a nyaralótulajdonosokat és a vállalkozókat, s így jelentős társadalmi munkával is hozzájárulhattunk az épület rendbetételéhez. A lelkesedés, az összefogás egyébként a színház székeinek megvásárlásakor is érzékelhető volt, ugyanis addigra már elfogyott a pénzünk, ezért úgynevezett páholyjegyeket bocsátottunk ki. Közel hárommillió forint gyűlt így össze.
Az adakozók névsora a bejáratnál olvasható. Van közöttük helyi kisnyugdíjas, színész és színházigazgató is, s egy könyvkiadó, amely akkoriban 150 ezer forintot ajánlott fel. Csukás István neve pedig védjegy, ezért nemritkán pótszékekre is szükség van az előadásokon. Koncertek, gyerekműsorok, felnőtteknek szánt színházi előadások váltják egymást a szezonban. Az idei nyáron mintegy száz program várja az érdeklődőket. Süsü Szárszón nyaral felirattal nagy méretű színes táblákat helyeztek el a település öt pontján. Ez az idei reklámkampány, mivel Csukás István folytatja Süsü történetét, új, modernebb környezetbe helyezve mesehőseit.
Borza Miklós plébánost Dél-Somogyból helyezte püspöke Balatonszemesre. Emellett ő látja el Balatonszárszó, Balatonőszöd, Szólád, Teleki, Kötcse és Nagycsepely katolikusainak lelkipásztori szolgálatát is. Korábbi állomáshelyeihez képest jóval több ingatlan és kis közösség tartozik most hozzá, nem beszélve arról, hogy a Balaton-parti településeken nyáron megsokszorozódik a hívek száma. Ilyenkor verbita szerzetes atyák segítenek neki a misézésben és a gyóntatásban, az emberek lelki felüdítésében.
Végh Szabolcstól, az Andorka Rudolf Evangélikus Konferenciaközpont igazgatójától megtudtam, a valamikori protestáns árvaházból lett komplexumban egyházközségi csoportok rendezhetik meg csendes hétvégéiket, de a vendégeik a lelki programokon kívül más szárszói kulturális és gasztronómiai eseményeken is részt vesznek. Az intézmény a házigazdája a minden év októberében megrendezett háromnapos Lutherfesztnek, amelyen sokféle zenekar fellép, jóllehet mindig a hitélményt adó lelki alkalmak, az áhítatok, istentiszteletek, előadások vannak túlsúlyban. Így lesz ez idén ősszel is.
Szőke György grafikusművész, a helyi általános iskolából két éve nyugdíjba vonult művésztanár – aki több jelentős szövetség, egyesület és művészeti műhely tagja – Balatonszabadiban született, de évtizedek óta Balatonszárszón él. Negyven éve szerepel műveivel hazai és nemzetközi tárlatokon. Alkotásai megtalálhatók számos köz- és magángyűjteményben, itthon és külföldön is, Baskíriától Argentínáig. A Balatonszárszó díszpolgára címet viselő alkotónak idén tavasszal egykori iskolája aulájában nyílt kiállítása, egyik műve pedig jelenleg is látható egy veszprémi tárlaton.
Most, hogy „időmilliomos” lett, még több időt szentel a művészetnek, s talán nagyító alá veszi eddigi életművét is, melynek fontos állomása egy-egy kiállítás. Mint például az az évekkel ezelőtt rendezett spanyolországi tárlat, amelyen világhírű alkotók társaságában adhatott számot nonfiguratív képi rendszerű lírai-expresszív stílusáról, globális természetfelfogásáról, gazdag „képírásáról”, amely nem más, mint az élő természet transzcendens látomása – ahogyan Horváth János művészettörténész fogalmazott.
Balatonszárszón az utolsó előtti utcában él feleségével a bajai származású Obádovics J. Gyula matematikaprofesszor, a település díszpolgára, aki bunyevácnak vallja magát. Többek között neki köszönhető, hogy a hazai iskolákban bevezették a számítástechnika-oktatást. A ház ura kilencvenkét esztendősen is naponta odaül a számítógépe elé. Matematika című, több nyelvre lefordított kötete – amelyből nemzedékek tanultak – huszonegy kiadást ért meg. Charles Simonyi az első űrutazása után hazalátogatva magyar diákoknak adott interjút, melyben elmondta: tanulmányai során az Obádovics-féle matematikakönyv volt rá a legnagyobb hatással. A nemzetközi hírű professzor mindhárom lánya a matematika közelében maradt, tizenhárom unokája között színész is akad; Érsek-Obádovics Mercédesz, aki a kortárs irodalmat, valamint magyar és nemzetközi gyermekirodalmat megjelentető Scolar Kiadó „arca”, ahogyan a nagyapa fogalmaz.
Obádovics professzor – akinek már tizenöt dédunokája is van – vallja: hit nélkül nem lehet élni, de dolgozni sem. A közelmúltban megjelent életrajzi könyvének ezért adta ezt a címet: Életem. Hiszek a végtelenben. Megjegyezte: arra kell törekednünk, hogy az életünk folyamán megismerjük az emberi és a természeti törvényeket. Mindkét irány fokozatosan megközelíthető. Ő, aki az elmúlt fél évszázadban tanúja volt a számítástechnika forradalmának, hiszi azt is, hogy más területek is fejlődőképesek. Úgy fogalmazott: ha az motivál bennünket, hogy egy-egy új eredménnyel mi is hozzájárulhattunk e fejlődéshez, az már örökre a boldogságunk része marad.
És a halhatatlanságé.
