Fotó: Fodor László
Különleges ajándék egy pap számára, ha megérheti, sőt egészségben megünnepelheti pappá szentelésének 65. évfordulóját. Fodor István görögkatolikus áldozópap megkapta Istentől ezt a rendkívüli kegyelmet, amikor május 6-án bemutathatta az Örök Főpapnak a legszentebb áldozatot. Emberileg, mint „hű szolga”, valóban rászolgált Ura ajándékára, akkor is, ha tudjuk: ez nem jár senkinek, hiszen ha mindent megtettünk, akkor is csak „haszontalan szolgák” vagyunk, s egyedül Istené a dicsőség. Életéről röviden annyit, hogy a vészterhes időkben, 1953-ban szentelték pappá a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye számára, majd közel harminc évig szolgált Nyírgelsén. Ezután újabb harminc évet töltött Létavértesen (Nagyléta I.) parókusként. Nyugdíjba vonulásától (2007) mostanáig a debreceni egyházközségekben végzett kisegítő, helyettesítő szolgálatot, paptársai legnagyobb örömére és megelégedésére. Ez a beszámoló nem laudáció. Annyit azonban mindenképpen el kell mondani a vasmisés atyáról, hogy a modern pasztorációs módszereket nem ismerve is tudta: a pásztor számára az a legfontosabb, hogy ismerje juhait s nehézségeiket. Megdöbbentő, milyen mélyen ismeri Fodor István még ma is Nyírgelse és Nagyléta szinte valamennyi görögkatolikus családját, a felmenőikkel együtt. A személyes kapcsolattartáson kívül kiemelném, hogy az Egyháza által előírt szertartások lelkiismeretes és pontos végzését mindig szem előtt tartotta, prioritásként kezelte, s ha csak egy-két hívő is részt akart venni a szent liturgián (a szórványban), ő télen-nyáron rendelkezésre állt.
Életének nyugdíjas szakasza is sokatmondó számomra: nem pihent – élvezve a nyugdíjaskor megérdemelt gyümölcseit –, hanem állandóan helyettesített, kisegített a debreceni egyházközségekben, egészen kilencvenéves koráig.
Nem meglepő tehát, ha a nagylétai nagytemplomban Fodor István vasmiséjét együtt ünnepelte a nyírgelsei, a nagylétai, sőt jó néhány debreceni egyházközség is. A mise szónoka, Fekete András kiemelte a jubiláns görögkatolikus áldozópap feleségének, Máriának áldozatos szerepét, mondván, az ünnepelt nélküle nem tudta volna ilyen hatékonyan teljesíteni a hatvanöt évnyi papi élet és pasztorációs munka feladatait.
