Mi változott a húsz év alatt? Szinte minden. 1994-ben a család tulajdonképpen a hagyományos keretek között működött, még akkor is, ha nem volt minden tekintetben olyan, amilyennek lennie kellett volna. Ekkor azonban még nem érte teoretikus támadás sem a házasság, sem a család intézményét. E húsz év alatt világossá vált – amit egyébként a jelenlegi konferencia előadásai is megerősítettek –, hogy ma nem a házasság intézménye, hanem az ember van válságban. A redukált emberkép került felszínre e két évtized alatt. Egyre inkább látszanak azok a konkrét pasztorális feladatok, melyeket a konferencia résztvevőinek is meg kell majd valósítaniuk a maguk egyházközségeiben. Számomra különösen nagy öröm, hogy az együtt gondolkodás eredményeként az elmúlt húsz évben önálló létet nyert a határon túli családpasztoráció.
– Ferenc pápa meghirdette a püspöki szinódus harmadik rendkívüli közgyűlését, A családpasztoráció kihívásai az evangelizáció összefüggésében címmel…
– Nem véletlen, hogy éppen most kerül sor erre az eseményre. 2014-et az ENSZ ismét a család nemzetközi évének nyilvánította. A szervezet olyan kérdésekre szeretné ráirányítani a figyelmet, mint a család és a munka, a családi szegénység, a nemzedékek együttélésének problémája. Célja, hogy előmozdítsa a családbarát társadalom kialakulását, és felhívja a média figyelmét is a téma fontosságára. Ugyanakkor arra is számítani kell, hogy ezt az alkalmat egyes körök majd a család intézményének átértékelésére fogják használni. Az egyháznak erre is fel kell készülnie. Az, hogy a szinódus fő re lá tora Erdő Péter bíboros lesz, jelzi azt is, hogy kifejezetten jogi kérdések is előkerülhetnek. Nem arról van szó, hogy megváltozhat a házasságról kialakult katolikus tanítás, ugyanakkor például átalakulhat a házasságok érvénytelenítésének eljárása. Jogi megújulás lehet, de a házasság felbonthatatlansága nem fog változni.
A tanácskozást előkészítő kérdőívvel kapcsolatban le kell szögeznünk, hogy ez egy nagy léptékű véleménykutatás. Ha jól megválaszoljuk a dokumentumban szereplő kérdéseket, akkor az kirajzolhat egyfajta cselekvési programot is egy-egy egyházközség vagy egyházmegye számára. Ugyanakkor fontos tudni, hogy ez nem valamiféle népszavazás. A válaszokból kiderülhet, milyen helyzetben van a házasság és a család egy-egy országon belül. A kérdőív segíthet a tisztánlátásban, de az antropológiai igazságon, a krisztusi tanítás lényegén nem eshet csorba. Ami változhat, az formálódni fog, de a változhatatlan továbbra is érvényben marad.
– Az Európai Parlament október 22-én elutasította a szexuális és reproduktív egészségről és jogokról szóló úgynevezett Estrela-jelentést. Miért tartotta fontosnak a Magyar Katolikus Családegyesület, hogy a döntést megelőzően az európai képviselőkhöz forduljon?
– Az európai parlamenti képviselők gyakran nem feltétlenül tudnak egy-egy előterjesztés mélyére ásni. A levelünkkel az volt a célunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, ami ennek a jelentésnek a hátterében van. Az Európai Parlament csak ajánlásokat fogalmaz meg, mégis észrevehetjük, hogy azokat később számon kérik a tagállamoktól. Nem befolyásolni akartuk a képviselőket, csak szerettük volna megmutatni nekik a tényeket.
– A Magyar Katolikus Családegyesület Elnöksége támogatta az Egy közülünk európai polgári kezdeményezést, mely a szervezők várakozásait is messze felülmúló sikerrel zárult. Közel kétmillió ember csatlakozott ahhoz az indítványhoz, hogy az Európai Unió fejezze be minden olyan tevékenység finanszírozását, amely emberi embriók feltételezhető elpusztításával jár. Hazánkban a szervezők a nemzeti minimum több mint háromszorosát, ötvenkétezer aláírást gyűjtöttek össze. Ehhez kapcsolódik, hogy ugyanakkor itthon a Medián közvélemény- kutatását követően ismét napirendre került az abortusz kérdése. A felmérés adatai szerint a magyar lakosság 53 százaléka nem kívánja a jelenlegi szabályozás szigorítását, az abortusztablettát pedig 76 százalék helyesli. Itt azonban nyilvánvaló, hogy a női önrendelkezés jogát az élethez való jog fölé helyezik, és össze is keverik a kettőt. Mit lehetne tenni, hogy mindenki világosan lássa, miről van szó?
– Már az Egy közülünk akció mellé is azért álltunk oda, hogy felhívjuk a figyelmet az élet szentségére. Ebben a kezdeményezésben az volt a szép, hogy ilyen sokan tudatosan döntöttek az élet mellett. Az abortuszon átesett nők közül később rengetegen vallanak arról, hogy a döntés pillanatában nem is tudták, mit tesznek. A média elbagatellizálja ezt a kérdést, és úgy állítja be, mintha csupán egy kis műtétről lenne szó, pedig egyáltalán nem így van. A havonta egyszer bemutatott életvédő mise mellett az élet szentségére az egyház magzati ünnepei is felhívják a figyelmet. Ilyen a gyümölcsoltó Boldogasszony, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe vagy a Sarlós Boldogasszony – amikor két várandós édesanya találkozik –, de ide sorolhatjuk az aprószentek ünnepét is.
– Október 23. és 25. között tartotta XXI. plenáris ülését a Pápai Családtanács Rómában. Miről volt szó a tanácskozáson?
– A Családjogi Charta harmincéves évfordulója adta az apropóját ennek a tanácskozásnak. Jean Lafitte püspök, a Család Pápai Tanácsának titkára ezt a legtitkosabb vatikáni dokumentumnak nevezte, mert olyan kevesen ismerik. Pedig jelentősége az Emberi Jogok Nyilatkozatáéhoz mérhető.
– Ezen a tanácskozáson a pápa köszöntő beszédében olyan szempontokat is megfogalmazott, melyekre talán kevésbé szoktunk figyelni, ha a család kerül szóba: „Itt tanuljuk meg minden ember méltóságát, különös tekintettel a betegekre, a gyengékre, a kitaszítottakra.” De arról is beszélt, hogy szeretettel és figyelemmel forduljunk a nehéz helyzetben lévő, a szétesett és a munkanélküli családok felé.
– A pápa arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a család nemcsak beszédtéma, hanem a nemzedékek együttélésének formája. Már XVI. Benedek is úgy beszélt a családról, hogy az „emlékezet és ígéret”. Ha emlékezetünket elveszítjük, akkor önazonosságunkat veszítjük el. A család a jövő, de a múlthoz is kapcsolódik. Ugyanakkor, ha a gyermek nem születik meg, akkor nincs, akinek átadjuk az értékeinket.
– Az adventi időszakkal nemsokára elkezdődik a karácsonyra való készülődés. Novemberi levelében ezt a kérdést intézi a családokhoz: „Hogyan tudjátok magatokat és ünnepeiteket távol tartani a státuszszimbólumok okozta kényszerektől?”
– Valamikor mind a munka, mind az ünnep a családot, annak egységét szolgálta. Manapság viszont azt látjuk, hogy mind a kettő elvonja az embereket a családtól. Az ünnep nem a pénzről szól. Már előkészületeiben is a családi közösséget kell szolgálnia. Gondoljunk a régi lakodalmakra, amelyekre együtt készült a család. Ne drága pénzen vásároljuk meg az ünnepeinket, hanem mi szerezzünk magunknak valódi ünnepet! A karácsonyunk is csak akkor lesz ünnep, ha már az adventünk is az volt. Ha nem az ajándékvásárlás dömpingje irányít. Ha a lelki találkozás ideje is ez az időszak. Ne felejtsük el, hogy az igazi ünnepet nem mi rendezzük. Az ünnepre megérkezünk, és az ünnep eljön hozzánk.
Fotó: Kissimon István
