Szent Pál írja: „Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta” (Róm 6,9). Jézusnak az első teremtés rendjében való élete „bevégeztetett” a kereszten, feltámadása a második teremtés hajnalhasadása. A Jelenések könyvében joggal jelenti ki magáról: „Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag” (Jel 22,16). A feltámadási szertartásban az örömének, az Exultet szavaival kértük Istent, hogy a húsvéti gyertya „fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag: az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt: a te fiad, Jézus Krisztus, ki visszatérve a sírból az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét”.
A negyven nap ennek az új életnek az iskolája. Az apostolok ekkor nyernek beavatást az üdvösség nagy titkaiba. Régen az egyház az újonnan megkereszteltek számára húsvét nyolcadában úgynevezett misztagógikus, a misztériumokba bevezető katekézist tartott: az elnyert húsvéti hit kegyelmében tárta fel előttünk az új élet titkait. Ugyanez történik az apostolokkal is: átélve nagypénteket és a feltámadást, Jézus az új élet tanítását bízza rájuk.
A mennyekbe felmenő Jézus utolsó parancsa ennek az életnek a hirdetésére szól: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére…” (Mt 28,19). Keresztelni, az üdvösségbe beoltani csakis a húsvéti élet erőterében lehet. Épp ezért csak ez után a negyvennapos belső elmélyülés után kaphatják meg az apostolok a nagy missziós parancsot. Nem kereszteltek Jézus földi igehirdetése idején, nagypéntek előtt – de most már keresztelniük kell. A megváltás művének bevégzése előtt nem léphettek rá „a pogányokhoz vezető útra” (vö. Mt 10,5) – most viszont már el kell menniük a Föld minden népéhez.
A kereszténység nemcsak tanítás, amit szavak, okítás révén át lehet adni. Nem puszta vallásgyakorlat, amit be lehet tanítani. A kereszténység új élet a Feltámadottal, a Feltámadottban. Húsvéttól mennybemenetelig ennek az új életnek a negyvennapos katekézisét nyerték az apostolok, s velük mi is. A mennybemenetel pedig kapukat tár ki: mennyei és földi kapukat, amelyeken keresztül ennek az új életnek el kell jutnia minden emberhez.
