Most azt kíséreljük meg áttekinteni, hogy az előbbinek, az ősatyák vasárnapjának tropárja milyen hasznos gondolatokat ad felkészülésünkhöz. Himnuszunkat három egységre lehet bontani.
Az első rész csak távolról közelít a karácsonyhoz. A hitről és annak gyümölcséről szól. „Hit által tetted megigazultakká az ősatyákat” – kezdődik az énekünk. Milyen nagy jelentősége volt a hitnek már az Ószövetségben is! Ezen alapult a kiválasztás; elég csak a liturgikus szövegeinkben oly gyakran emlegetett Ábrahám ősatyánkra gondolni, akit „a hit bajnokának” lehet nevezni. A hiten alapult a szövetség is, amit ugyan a hatalmas Isten kínált fel a porszemnyi embernek, de ha nem talált volna hitre, a szövetség nem jöhetett volna létre. Ez már átvezet a hit gyümölcséhez, a megigazuláshoz. Sőt, még innen is tovább visz, amint himnuszunk folytatása mondja, mert Istennek a népe iránti bensőséges szeretetét – éppen úgy, mint a Szentírás – a jegyesség képével ábrázolja. Persze józan megfontolással itt még csak arról lehet szó, hogy az Úr „előzetesen” jegyezte el az Anyaszentegyházat. A beteljesedésre még várni kell. De éppen ezt szolgálja az ószövetségi előkészület. Mint ahogy – áttételesen – a mi karácsonyi előkészületünk is erről szól.
Az ének második része ellenben már előretekint, és ténylegesen a karácsonyi eseményben csúcsosodik ki. Előbb még összefoglalja az ószövetségi személyek büszkeségét: „Dicsekszenek a szentek a dicsőséggel.” Az ő hatalmas dicsőségük az, hogy „az ő törzsükből való az áldott gyümölcs”, vagyis az Istenszülő Szűz Mária, aki a hagyomány szerint Júda törzséből, Dávid házából származott (vö. Lk 1,27.32). Ezzel méltán lehet dicsekedni! Aztán az ének már a megtestesülésre összpontosít: ez az „áldott gyümölcs” az, aki „szeplőtelenül szült”, mégpedig Jézust. Íme, a karácsony!
A harmadik rész is nagyon megfontolandó gondolatot tartalmaz: a szentek közbenjárását. Énekeink nagyon egyszerű módján szól erről, illetve az ősatyákról: „Az ő imáik által, Krisztus Istenünk, könyörülj rajtunk.” Igen, az Isten előtt kedves, a Jézus Krisztus által az üdvösségbe vezetett ősatyák is imádkoznak értünk.
Ezen a vasárnapon ösztönzést kapunk arra, hogy az ősatyák nyomán mi is egyre nagyobb hittel készüljünk a karácsonyra, hogy minél bensőségesebb szeretetkapcsolatban lehessünk az érettünk emberré lett Megváltónkkal!
