Öt éve a nagylányom személyesen is jelen lehetett a római szertartáson egy maroknyi kis zarándokcsoporttal Kőszegről. Mi, az itthon maradottak a televízión keresztül követtük a szertartást, majd amikor a közvetítés véget ért, felkerekedtünk, és elmentünk Körmendre, a Batthyány-kastélyba, illetve előtte a plébániatemplomba, ahova a szegények orvosa családjával járt, és ahol egy szép kiállítással emlékeztek rá. Rendkívül barátságosan, kedvesen fogadtak minket a teremőrök, és nyugodtan, ráérősen beszélgetve azonosítottuk be a helyszíneket a herceg-orvos 1926-os naplója alapján.
Leányunk azt mondta, hogy nagyon jó érzés volt akkor Rómában magyarnak lenni. Nekem pedig különösen jó érzés volt a kőszegi gimnázium tanárának lenni, amikor a fent említett 1926-os naplóból kiderült, hogy a boldoggá avatott példás családapa tizenegy, felnőttkort megért gyermeke közül három fiú magántanulóként a kőszegi gimnázium diákja volt: József, Iván és Ferenc. Egyébként Batthyány-Strattmann László hitvese, Maria Teresia Coreth grófnő, akit a családban Mislnek hívtak, nemcsak a gyerekek miatt járt sokat Kőszegen, hanem a napló szerint az első magyar Missale kiadásának ügyében is. A grófnő a zsebmisekönyv kezdeményezője volt, segítő munkatársa pedig a gimnázium akkori egyik tanára, a neves liturgiatudós, Szunyogh Xavér Ferenc. Az egykori kis gimnazisták már csak gyermekeik és a mi emlékezetünkben élnek, de nem feledkezhetünk meg róluk sem, akiknek édesapja immár égi közbenjárónk lett.
Molnárné Polgár Katalin
