Az egyházi elhárítás fő céljai
– A „klerikális reakció” (az ellenségesnek tekintett világi papság, egyházi vezetők, egykori szerzetesek) megfigyelése.
– Befolyásos és népszerű papok eltávolítása egyházi kötelékből titkos nyomozati (operatív) ügyek végrehajtásával („realizálásával”).
– A papság és a hívek, elsősorban az ifjúság kapcsolatainak gyengítése.
– Új ügynöki beszervezések végrehajtása (az egyházi vezetés és a sajtó befolyásolására).
– A Vatikán és a magyar egyházi szervezetek kapcsolatainak ellenőrzése (beépülés ezekbe a csatornákba).
– Az egyházon belüli ellentétek és viták fokozása, a megnyert „haladó papok” helyzetének erősítése.
– Az egyház tekintélyének további rombolása, erkölcsileg kompromittáló akciók véghezvitele, majd leleplezése.
– Beépülés a papnevelő intézetekbe, a kispapok elbizonytalanítása ügynökök segítségével.
Hálózati statisztika (1957–1963)
– 1957 nyarán „római katolikus vonalon” 143 ügynököt foglalkoztattak, ebből 86 a megyei politikai osztályoknak, 57 személy pedig a budapesti központnak dolgozott.
– 1957 második felében az egyházi elhárítás központjába 905 ügynöki jelentés érkezett be
– ebből 552 jelentést találtak operatív értékűnek, 393 esetben hangulatjelentésnek minősítették az ügynök munkáját. A központ huszonnégy titkos találkozási lakást használt.
– 1958-ban a katolikus egyházban beszervezett személyekről készült összesítés: 5041 katolikus pap közül 197 főt tartottak ekkor nyilván ügynökként.
– Egy másik statisztika szerint 1958-ban az állambiztonság által foglalkoztatott 13 649 hálózati személy közül 312 tevékenykedett „egyházi vonalon”, közülük 294 volt egyházi személy.
– 1963-ra az állambiztonsági szervek 8824 együttműködőt tartottak nyilván, közülük 336 fő származott egyházi körből.
A „Fekete Hollók”-ügy
1960 novembere és 1961 februárja között a BM által „Fekete Hollók” fedőnéven számon tartott egyházellenes támadás során közel ezer lakásban tartottak házkutatást, és körülbelül nyolcszáz személyt vettek őrizetbe. Ezt követően nyolcvanöt személyt letartóztattak (huszonkét papot, huszonöt kereten kívüli szerzetest, harmincnyolc világit), közülük a bíróság hetvenhat főt ítélt el egytől tizenkét évig terjedő börtönbüntetésre. Száznyolcvan személyt vádoltak meg s hallgattak ki, közülük százhúsz fő ellen kezdeményeztek büntetőeljárást.
A vádlottak közül harmincnégy főt elbocsátottak állásából (az állam megvonta tőlük a működési engedélyt), öt papot áthelyeztek, nyolctól elvonták az (egyébként csekélyke) állami támogatás összegét, a kongruát. A civilek közül tizenkét pedagógus vesztette el állását, huszonegy hallgatót kitiltottak az egyetemről. Az ügybe kevertek közül sokan bírósági ítélet nélkül hasonló „büntetésekben” részesültek.
