Néhány hónappal ezelőtt Erdélybe mentünk tizenéves lányoknak Ciklus-show felvilágosító foglalkozást tartani. Több ízben résztvevő voltam ezen a termékenység értékét játékosan közvetítő programon. 2013 áprilisában azonban részt vehettem a német doktornő, Lissy által tartott magyarországi képzésen is, igaz, külön engedéllyel, mert még csak tizenhat éves voltam. Most készülök a vizsgára, hogy egyedül is tarthassak majd ilyen foglalkozást. Több Ciklus-show-n csak megfigyelő voltam, de anya azt mondta, hogy mivel Erdélyben négy napon át fogunk különböző helyszíneken dolgozni, jó alkalom, hogy gyakoroljak. Így besegítettem neki. Eleinte keveset, majd egyre többet, és voltak hosszabb részek, amit át is engedett nekem. Több szempontból is emlékezetes élmény ez: először is számomra nagyon különleges, hogy már anyával részt vehettem ilyen komoly munkában úgy, hogy még csak középiskolába járok; másodszor meg jó érzés volt, hogy bízott bennem, biztatott, hogy meg tudom csinálni, és látszott rajta, élvezi is, hogy a lányával dolgozhat.
Akkora lelkesedéssel jöttem haza, mert kimondhatatlan élményben lehetett részem. Az iskola ilyet sose fog nyújtani! Nem mindegy, hogy mit dolgozik az ember. Lehet, hogy hivatása a munkája, de lehet, hogy csak egy pénzszerző állás. Természetesen van, hogy az utóbbira rákényszerülünk a mai világban, de úgy érzem, hogy én szerencsére megtaláltam a hivatásomat. Ami különös, hogy én már nagyon kis koromban kigondoltam, hogy ez lesz a munkám. Mindig mondtam büszkén, hogy: „Az leszek, mint anya!” Ez még ma sem változott. Ma is ugyanilyen büszkén mondom, talán még büszkébben is, hiszen már jobban belelátok, hogy mit csinál, és jobban is értem. Most talán annyiban más, hogy meg is magyarázom valamennyire, hogy ez mit is takar. Ugyanis egy emberrel, aki nem ismeri a család-órákat, Ciklus-show-kat, nehezebb dolgom van, hiszen el sem tudja képzelni, hogy ez pontosan mi lehet. Én viszont pontosan tudom. Na, ez nem igaz! Azt tudom pontosan, hogy milyen érzéseket, gondolatokat ébreszt a fiatalokban, azt tudom, hogy milyen témával mennek különböző iskolákba, de csak akkor fogom pontosan megtudni és átérezni, hogy mi ez a munka, ha már csinálom is. Ebből kaptam Erdélyben egy kis ízelítőt „munkatársként”, a közös munkánkban. Dolgoztam, igazi munkát végeztem: én is „okítottam” a kicsiket. Ez teljesen más élményt nyújtott, mint ha csak beültem volna meghallgatni immár sokadszor is azt, amit már hallottam. Különleges érzés volt, hogy tudást adhattam át a nálam akár nem is sokkal fiatalabb lányoknak. Jó érzés volt, ahogy felnéztek rám is, megbíztak bennem is, kérdeztek engem is, pedig ott volt anya, aki tapasztaltabb.
Bármit gondolnak az emberek, igenis nagy kincs az anyukáddal (vagy akár az apukáddal) dolgozni. Nekem garantáltan nagy élményt nyújtott egy életre. És azt is megmutatta ez a szakmai út, hogy később is tudunk majd együtt dolgozni, egyre több és több emléket gyűjtve.
A szerző leendő Családi Életre Nevelés szakember
