Fotó: Wiesia Klemens
Barcelona már háromszor (először 1979-ben), Valencia viszont most először rendezte meg a találkozót. A spanyolországi város különleges hely, székesegyházában ugyanis a Szent Grál lovagjai több mint fél évezrede őriznek egy finoman csiszolt achátkőből készült kelyhet, amelyben Jézus az utolsó vacsorán, az eucharisztia megalapításakor vérré változtatta a bort, és amellyel Arimateai József a keresztnél Jézus kiömlő vérét felfogta, legalábbis a hagyomány szerint. Valencia rendkívül gazdag keresztény és iszlám örökséggel rendelkezik, így meglehet, hogy a jövőben egészen különleges szerepet játszik majd Európában.
„Miként szállhatnánk szembe az erőszakkal?” – tette fel a kérdést Alois testvér Szíriával kapcsolatos egyik elmélkedésében. Szerinte az egyetlen, amit tehetünk, az, hogy nem csupán a szavainkkal, hanem az egész életünkkel kifejezzük: Isten nem akar semmiféle erőszakot, hiszen ő maga a szeretet. Alois testvér elmesélte, hogy a taizéi közösség nemrég befogadott egy iraki keresztény családot, amelynek tagjai részt vettek a valenciai találkozón. Ugyanakkor tizenegy, Szudánból és Afganisztánból érkezett muszlim menekültet is magukhoz vettek.
„Keresztényként fel kell fedeznünk azt, hogy Isten miként van jelen más vallásokban – mondta –, és együtt kell megmutatnunk, hogy az Isten nevében elkövetett erőszak egyszerűen lehetetlen.”
Reményét fejezte ki, hogy a bizalom zarándokútjának segítségével, ebben a kételyekkel teli időszakban a találkozó résztvevői is hozzájárulhatnak Európa csodás sokszínűségének gazdagításához.
Többek között Ferenc pápa is üzenetet küldött a találkozóra. „Váljatok az irgalmasság oázisaivá, különösen a migránsok számára, akiknek nagy szükségük van a befogadásra” – kérte a fiatalokat. Értékelte, hogy a mostani taizéi találkozó témájául az irgalmasságot választották. „Ti is azt szeretnétek, hogy az irgalmasság mindenféle módon megnyilvánuljon, így szociális téren is – írta. – Ezért hát haladjatok előre ezen az úton, az irgalmasság bátorságával, amelynek segítségével a nehéz helyzetben lévőkhöz is közel érzitek majd magatokat.” A taizéi közösség alapítójáról megemlékezve a szentatya elmondta, hogy Roger testvér szerette a szegényeket, a szűkölködőket, azokat, akik látszólag senkinek sem számítanak, és képes volt saját életével megmutatni, hogy az imádság kéz a kézben jár az emberi szolidaritással. Azt kívánta, hogy a találkozón összegyűlt fiatalok a szolidaritás és az irgalmasság megtapasztalásával átéljék azt a boldogságot, amelyre az evangélium hív minket.
Aloys egyetemi lelkész, és Grazból, Ausztriából érkezett a találkozóra, ahol arról mesélt, milyen tapasztalatokat szerzett két évvel ezelőtti szíriai látogatásakor.
Ottjártakor Homs városa még sokkal békésebb hely volt, olyannyira, hogy muszlimok, zsidók és keresztények együtt imádkoztak a régi mecsetben. Azóta számtalan menekült érkezett Szíriából Ausztriába. Sokan szolidaritást mutatnak a menekültek iránt, és próbálják támogatni azokat, akik szükséget szenvednek, annak ellenére, hogy mások távolságtartással és félelemmel fogadják őket. Aloys karácsonykor vacsorát adott néhány szíriai menekültnek Grazban, amelyre a diákjait is meghívta. Mint mondta, az ökumenikus imádság nagyon fontos, mi több, alapvető az egyház jövője szempontjából. A találkozóra küldött üzenetében Ban Kimoon, az ENSZ főtitkára is arról beszélt, hogy bár mind ez idáig mintegy hatvanmillió embernek kellett elhagynia az otthonát, a krízisben a remény sugarai is megmutatkoztak. Majd arra biztatta a fiatalokat, hogy segítsenek a béke, a fejlődés, a méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában.
