Veronika napján, január 13-án a keresztúton történtek jutnak eszembe, s arra a bátor nőre gondolok, aki a keresztény hagyomány szerint nem törődve a tömeggel, a katonákkal, a veszély ellenére odalépett a kereszt alatt görnyedő Jézushoz, és kendőjével letörölte az arcát. A kendőn megmaradt Krisztus vérző arcának körvonala, ezért jelképezi Veronika kendője a könyörületességet, a vigasztaló szeretetet, a részvétet, amelyek nélkül lehetetlen Isten felé közeledni.
Egy keresztúti elmélkedésben olvastam, hogy „a nők irgalmas szeretete nélkül elviselhetetlen lenne a világ. Bátorságuk és részvétük van az ember testi és lelki fájdalmának enyhítésére, és találékonyak segíteni a bajban, vészben. Sietnek – veszélyt vállalva és ellenszolgáltatást nem várva – megmenteni a szenvedő világot a könyörtelenségtől és reménytelenségtől. Mindezért lelkükben kialakul a Megváltó képmása. A bajban segíteni tudó ember könnyebben lesz hasonló Jézus Krisztushoz. Jaj a társadalomnak, amely nem töröl gyermekkönnyet, jaj, ha nem gondoz beteget.”
Veronika példaértékű cselekedete adjon erőt a mindennapokban, hogy képesek legyünk letörölni az el nem sírt könnyeket is, hogy akár a másként gondolkodó sokaság véleményével szembeszállva tegyünk jót: ajándékozzunk időt, szép szót vagy hallgatást, kinek mire van szüksége. S ne felejtsük el felköszönteni e szép név viselőit nevük napján.
Isten áldja a Veronikákat!
