Fotó: Borsodi Henrietta
A keszthelyi kármelita bazilika közösségének tagjai és a zarándokok idén is megtöltötték a Kis Szent Teréz-bazilikát a Kármelhegyi Boldogasszony-búcsú ünnepi szentmiséjén. A liturgia elején Paweł Denisiewicz OCD plébános, valamint a plébániai tanácsadó-testület világi elnöke köszöntötte az egri érseket, megköszönve, hogy vállalta a hosszú utat, és együtt ünnepelhetik a Kármelhegyi Boldogasszonyt. Ternyák Csaba elmondta, örömmel jött, maga is a sok-sok zarándok egyikeként érkezett a búcsúra.
Homíliájában Ternyák Csaba felidézte: Jézus, feltámadása és mennybemenetele után, elküldte ajándékul a Szentlelket, hogy megalkossa az Egyházat, az ő titokzatos testét, amelynek mind tagjai vagyunk. Az Egyház mi magunk vagyunk, akik a keresztség által új teremtményekké váltunk, és akiket Urunk az örök élet kenyerével táplál, az Eucharisztiával.
Milyen nagy kegyelemben van részünk, hogy három éven át készülhetünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, és szüntelenül erre a nagy titokra, testünk-lelkünk táplálékára irányíthatjuk a figyelmünket. A 2020-as budapesti eucharisztikus világkongresszus jelmondata ez: „Minden forrásom belőled fakad” – emelte ki a főpásztor, és arra biztatott, gondolkodjunk el azon, mi valójában az életünk forrása, és tekintsünk a Kenyérre, amely táplál és éltet.
Máriáról szólva az egri érsek elmondta: a Szűzanya mindannyiunk anyja, egyenként, külön-külön, és a népeké is. Szent István király elsőként ajánlotta fel népét Máriának, és sokan követték őt. Így égi édesanyánk által testvérek vagyunk: testvérek az európai népek. Nem véletlen, hogy Európa zászlaján is a Szűzanya szimbóluma látható.
Az egri érsek felidézte, hogy bencés diákként Győrben, a kármelita templomban találkozott igazán először a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletével. És a győri kármelita templom különösen is fontos lett számára, mivel ott temették el Apor Vilmos püspököt, akinek boldoggáavatási eljárása idején posztulátorként tevékenykedett.
Mária az út az ő Szent Fiához, segít, hogy megtapasztaljuk a szív titokzatos mélységét. Merjük a szív mélyén felfedezni, mint Avilai Szent Teréz, a „belső várkastélyunkat”, hogy ott együtt lehessünk az Úrral az imádság által – buzdított az érsek. – Az imádság a lélek lélegzetvétele, szükségünk van rá. A kármelita rend csodálatos öröksége a rácsodálkozás az Atya és a Fiú közötti egységre. Jézus, amikor imádkozott, mindig felment egy hegyre, és ott magányosan, az ő belső várkastélyában fordult az Atyához. Szeretnénk mi is mélyre ásni, és eljutni a saját belső várkastélyunkba, az Istennel való mély találkozáshoz. Ahogy az első remeték, akik az imában és a magányban keresték az élő Istent. Mi is találkozhatunk vele, és ezek az alkalmak újra és újra megerősíthetnek bennünket. Lisieux-i Szent Teréz, akinek ezt a csodálatos bazilikát szentelték, nehéz, hitellenes kísértéseket élt át, de bele tudott kapaszkodni az istenélményekbe, amelyeket átélt. Mi is kapaszkodjunk a mély imádságba, és a találkozások során megtapasztalt istenélményeinkbe.
Kilencven éve tették le e templom alapjait. És azóta mindig voltak, akik továbbvitték itt a kármelita lelkiséget. Mennyi kegyelem áradt ki innen! A híveket, a kármelita rend tagjait, mindannyiunkat a Kármelhegyi Boldogasszony oltalmába ajánlom. Hogy az imádság csendjében találkozhassunk Istennel, és bele tudjunk kapaszkodni ebbe az élménybe – zárta szentbeszédét Ternyák Csaba.
A szentmise végén a jelenlévők a főpásztor vezetésével a Kármelhegyi Boldogasszony közbenjárását kérték, majd énekelve és imádkozva körmenetben hordozták végig Keszthely utcáin a Szűzanya szobrát.
