„Korunknak elsősorban nem tanítókra, hanem tanúkra van szüksége” VI. Pál pápa e kijelentése semmit sem veszített érvényéből az elmúlt évtizedekben, sőt egyre inkább átérezzük az igazságát. Krisztusnak, az egyháznak és a világnak elsősorban tanúkra van szüksége. Olyan emberekre, akik nem csupán eszméket, tanokat vagy egyenesen érdek vezérelte ideológiákat hirdetnek, hanem átélt, megélt s lelki küzdelmek közepette is helytállónak bizonyult igazságot közvetítenek. Akik nem pusztán „fejből”, hanem tapasztalatból beszélnek. Akik nem egyszerűen Istenről, hanem az Istennel való találkozás tapasztalatából kiindulva beszélnek. Akik azért lehetnek hiteles tanítók, mert egyben tanúk is. Ezért örülhetünk Matta el Meszkin Isten megtapasztalása az imában címmel a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulatnál most megjelent könyvének. A mű szerzője Matta el Meszkin (Szegény Máté) egyiptomi kopt szerzetes, aki, miután gyógyszerészi hivatását feladta, s a IV. századi Remete Szent Antal példáját követve vagyonát szétosztotta a szegények között, egész életét az Úrnak szentelő szerzetes lett. Isten közelségében élő szerzetes, aki testvéreinek, többek között a későbbi III. Shenuda nevet viselő alexandriai pátriárkának is lelkivezetője lett. Tanú és hiteles tanító, aki ajándékba kapott tapasztalatait nem akarta megtartani magának, hanem igyekezett hozzáférhetővé tenni mindazok számára, akik részesei szeretnének lenni az Istennel való párbeszéd művészetének. Így jelent meg arab nyelven 1952-ben Az atyák mondásai című írása, majd ennek kibővített változata 1968-ban Az ortodox imaélet címmel. A most kiadott magyar fordítás e művek arab nyelvű szövegeiből készült, szem előtt tartva az olasz fordítást is.
A magyar kiadás címében – Isten megtapasztalása az imában – szereplő „tapasztalás” szó átfogó és rendkívül gazdag tartalmú. Az imádkozó ember, aki megtapasztalja Istent, és vall erről a tapasztalatáról, elsősorban maga a szerző, Matta el Meszkin. Ám rögtön az első lapoktól kezdődően világossá válik az olvasó előtt, hogy ez az egészen személyes tapasztalat elválaszthatatlan a bibliai személyek és az atyák istentapasztalatától. A keresztény ima terében szerzett tapasztalat Istenről a Szentírás mondatainak hangosan kimondott vagy a szívben csendesen megőrzött, újra és újra elismételt megfontolásából, ízlelgetéséből, átelmélkedéséből születik meg, mígnem az imádkozó eljuthat az egyszerű szemlélődésig. A személyes istentapasztalat másik közvetítő csatornája az atyák mondásainak a szívben való forgatása, akiknek a személyes lelki tapasztalata mintegy gyújtóponttá válik az imádkozó lelkében. A kötet közel négyszáz (pontosan 396) mondást tartalmaz az atyáktól. Rajtuk keresztül az olvasó beléphet a hiteles keresztény spirituális tradíció széles és hosszú folyamába, amely a IV. századi első sivatagi atyáktól (Szent Antal, Szent Makariosz, Szent Izsák) az V–VIII. század egyiptomi és szír szerzetesein keresztül (Sínai Szent Nílus, Lépcsős Szent János, Batoszi Szent Hészüchiosz, Ninivei Szent Izsák, Dalyatha Szent János) a bizánci misztikus tradíció képviselőin át (Új Teológus Szent Simeon, Sínai Szent Gergely, Callixtus Xanthopoulos) az Athosz-hegyi szerzetesekig, majd a XV. századi kapcsolatfelvétel révén (Nil Szorszkij) egészen a XVIII–XIX. századi orosz misztikusokig terjed (Szarovi Szent Szerafim, Ignatie Briancianinov, Kronstadti Szent
János). A keleti görög tradíció formálói között felbukkannak olyan, püspöki tisztséget betöltő, nagy formátumú teológusok is, mint Antiochiai Szent Ignác, Lyoni Iréneusz, Szent Athanasziosz, Nagy Szent Baszileiosz vagy Alexandriai Kürillosz. De nem hiányoznak a nyugati latin teológiai és spirituális hagyomány képviselői sem. Közülük legtöbbször Szent Ágostont és Nagy Szent Gergelyt idézi a szerző, valamint a keleti spirituális hagyományt a latin nyugatra átültető Cassianust. Matta el Meszkin atya arra hívja az olvasót, hogy a Szentírás szavaival és az atyák mondásaival az ajkán és a szívében imádkozva haladjon az istentapasztalat útján. Az egyes fejezetek felépítése jól tükrözi ezt az utat. Mindegyik a lelket tápláló bibliai kijelentések felidézésével kezdődik, majd ezt követi a bibliai táplálék asszimiláló elsajátításának leírása, melyet végül az atyák mondásainak sora zár. Az olvasó arra kap ösztönzést, hogy a fejezetek végén abbahagyva az olvasás értelmi munkáját, maga is imádkozni kezdjen. Imádkozni, azaz Isten jelenlétébe helyezkedni. A szívében visszhangzó szentírási mondatok, az atyák mondásai és a szerző tanúságtétele Isten jelenlétébe vezethetik. „Vesd össze életüket a tiéddel, az imatapasztalatukat a tiéddel, és amikor egy bizonyos ponton a szíved lángra lobban, tedd félre a könyvet, borulj le és imádkozz. Az olvasást imával kösd össze.”
Matta el Meszkin atya célja, hogy megrajzolja „az imádságos élet egész útját”. Könyve első részét annak a kérdésnek szenteli, hogy mi történik tulajdonképpen az imában. Az ima lényegi középpontjaként Isten jelenlétének bizonyossággal történő felfogását jelöli meg. Ezzel összefüggésben tárgyalja az ima döntő fontosságát, szükségességét és hatékonyságát, melynek kapcsán hangsúlyozza az ima átalakító erejét. Részletesen bemutatja az imádság fokozatainak tapasztalati-kegyelmi útját, melynek íve a szóbeli imától a szentírási elmélkedésen keresztül a tiszta szemlélődésig vezet. Ehhez kapcsolja az eksztázis, az istenlátás és az Istennel való egyesülés misztikus tapasztalatáról szóló megfontolásait. Az ima természetéről szóló első rész középponti gondolata, hogy az ima révén valósul meg kitüntetett módon az emberi létezés teljes értelme, a teljes átalakulás egészen az Istennel való egyesülésig, az átistenülésig (theószisz). Könyve második részében Matta atya azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az imádkozó embernek mit kell tennie ahhoz, hogy megszülethessék benne Isten jelenlétének bizonyossággal történő észlelése. Sok-sok lelki és egészen gyakorlati tanáccsal látja el az olvasót arra vonatkozóan, hogy a hazug és beteg én uralmától hogyan, milyen konkrét aszketikus eszközök és főleg milyen lelkület kialakításával tud megszabadulni. A szív megtisztításának, az igaz bűnbánatnak, az állhatatos hitnek, az akarat Isten akaratához igazításának, a gondolatok és a képzelet átvizsgálásának, a böjt szerepének és a belső csend elérésének a kérdéskörét fejti ki a saját és az atyák tapasztalatainak felhasználásával. A szüntelen ima gyakorlásáról és a könnyek adományáról szóló fejezetekben hasznos történeti áttekintést és tisztázó értelmező szempontokat is nyújt az olvasónak e két témáról. Majd kötete harmadik részében az ima akadályait veszi számba, melyek az imaéletben még kezdők vagy éppen már haladók esetében jelentkeznek. Nagy lelki bölcsességgel, a finom megkülönböztetés gyakorlásával és bátorító figyelemmel ad eligazítást az imádkozónak, aki a lelki szárazság vagy a lelki lanyhaság állapotába került, illetve imaéletében célt tévesztett vagy motivációt vesztett. Végül, könyve legvégén Matta atya az ima gyümölcseinek átéléséről ad számot, a szellemi-lelki érzékek megújulásától a Szentlélek különböző ajándékainak megtapasztalásáig. Az olvasó úgy teheti le kezéből a kopt szerzetes könyvét, hogy erős vágy ébredt a szívében személyes imaéletének megújítására, az ima személyes élete súlypontjába helyezésére. S ismét kezébe fogja venni ezt az írást, hogy imaéletének egy-egy új, talán nehezebb időszakában tanácsért forduljon Matta atyához vagy az atyákhoz. S harmadszor, negyedszer, sokadszor talán azért fogja újra és újra kezébe venni ezt a könyvet, hogy most már az atyák mondásaival is imádkozzék. De azért biztosan, hogy a szerző útmutatásait követve a Szentírás szavaival jobban megtanuljon imádkozni, Isten jelenlétére figyelni, jelen lenni a Jelenlévő számára. Ahogy Matta atya írja könyve epilógusának címében: „Az ima bejárat az Atyához.” Köszönjük, hogy könyvével segít kinyitni ezt a bejáratot, s belépni rajta Istenhez.
