A nagyböjti üzenet címe Szent Pál rómaiakhoz írt leveléből vett idézet: „Az Istenben való megigazulás nyilvánvalóvá lett a Jézus Krisztusban való hit által.” Négy szempont szerint vizsgálja az igazságosság kérdését. Először felidézi a római jog felfogását: mindenkinek meg kell adni, ami neki jár. Ulpianus III. századi római jogásznak ez a híres megfogalmazása azonban valójában nem határozza meg, hogy mit is jelent az, amit mindenki számára biztosítani kell. Ahhoz, hogy a maga teljességében élvezzük létünket, szükség van arra is, amit csak ingyenesen kaphatunk meg. Az ember abból a szeretetből él, amelyet kizárólag Isten adhat meg számára, aki az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Természetesen szükség van az anyagi javakra is, hiszen maga Jézus is meggyógyította a betegeket, és enni adott az éhező tömegeknek. Biztos, hogy elítéli azt a közönyt, amelynek következtében ma is milliók és milliók halnak meg élelem, víz és gyógyszerek hiánya miatt. Az embernek azonban a kenyérhez hasonlóan és még annál is jobban szüksége van Istenre. Honnan ered az igazságtalanság? – kérdezi a pápa üzenete következő részében. Idézi Szent Márk evangéliumából Jézus szavait, miszerint „nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik”. Számos modern ideológia feltételezi, hogy az igazságtalanságnak „külső” okai vannak. Ahhoz, hogy az igazságosság uralkodjék, elég ha elhárítjuk ezeket az akadályokat. Jézus figyelmeztetése szerint ez a gondolkodás rövidlátó. Az igazságtalanság, amely a rossz gyümölcse, nem pusztán külső okokból ered. Az ember szívéből fakad, ahol a rosszal való titokzatos cinkosság csírái is megtalálhatók. A bibliai teremtéstörténet szerint Ádám és Éva, akiket elcsábított a sátán hazugsága, az isteni parancs ellenére megkaparintották a titokzatos gyümölcsöt. A szeretetben való bizalom logikáját a gyanakvás és a versengés logikájával cserélték fel. Megtapasztalták a nyugtalanság és a bizonytalanság érzését. Hogyan szabadulhat meg az ember az önzéstől és hogyan nyílhat meg a szeretetnek? – teszi fel a kérdést XVI. Benedek pápa.
Igazságosság és „sedaqah”
Izrael bölcsességének középpontjában mély kapcsolat van az Istenbe vetett hit és a testvéreink iránti igazságosság között. A „sedaqah” héber szó jól kifejezi az igazságosság erényét. Egyrészt azt jelenti, hogy a hívő teljesen elfogadja Izrael istenének akaratát, másrészt egyenlőséget fejez ki testvéreinkkel szemben, különös tekintettel a szegényekre, az idegenekre, az árvákra és özvegyekre. A két jelentés szorosan összekapcsolódik. Az izraelita számára a szegényeket segíteni nem más, mint Istennek viszonozni, hogy megszánta nyomorúságban szenvedő népét. Nem véletlen, hogy Mózes a törvény tábláit a Vörös-tengeren való átkelés után kapta meg. Isten előbb meghallgatta népe panaszát, és válaszként azt kérte, hogy hallgassák meg törvényeit, amelyekkel igazságosságot kér a szegények, az idegenek, a rabszolgák számára. Az igazságossághoz szükség van arra, hogy kilépjünk az önteltségből, leszámoljunk azzal az illúzióval, hogy az ember elég önmagának. Ez a mélyen gyökerező önmagába zártság az igazságtalanság forrása. Még mélyebb „kivonulásra”, exodusra van szükségünk, mint amilyenre Isten vezette Mózest: vagyis meg kell szabadítani szívünket. Ezt a törvény szava képtelen egymagában megvalósítani. Reménykedhet-e hát az ember az igazságosságban? – hangzik a pápa újabb kérdése, amelyre az üzenet következő része adja meg a feleletet.
Krisztus Isten igazságossága
A keresztény tanítás pozitívan válaszol az ember igazságosság utáni szomjúságára. Pál apostol így fogalmaz a rómaiaknak írt levelében: „Most azonban az Istenben való megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá… a Jézus Krisztusban való hit által, melyben minden hívő részesül. Ebben nincs különbség. Mindnyájan vétkeztek ugyanis, és nélkülözik Isten dicsőségét. Kegyelme jóvoltából azonban ingyen történik megigazulásuk Jézus Krisztus megváltása által. Őt adta oda az Isten véres engesztelő áldozatul a hit által, hogy kimutassa igazságosságát.” Mi tehát Krisztus igazságossága? Mindenekelőtt az, ami a kegyelemből származik, amelyben nem az ember gyógyítja meg magát és másokat. Jézus vére, Isten végsőkig menő szeretet-gesztusa szabadítja meg az embert a bűnök súlyától, nem pedig emberi áldozat. Felmerül az ellenvetés: milyen igazságosság az, amely szerint az igaz meghal a bűnösért, és a bűnös cserében abban az áldásban részesül, amely az igazat illeti meg? Így nem éppen az ellenkezőjét kapja mindenki, mint amit megérdemelne? Valójában itt mutatkozik meg az isteni igazságosság, amely végtelenül különbözik az emberi igazságosságtól. Isten Fiában fizetett váltságdíjat értünk, valóban óriási áron. Az ember fellázadhat a kereszt igazságossága ellen, mivel nyilvánvalóvá válik, hogy nem önrendelkező lény, hanem szüksége van egy Felsőbb Lényre ahhoz, hogy teljesen önmaga lehessen. Megtérni Krisztusnak, hinni az evangéliumban éppen ezt jelenti: ki kell lépnünk az önellátás illúziójából, hogy így felfedezzük és elfogadjuk saját ínségünket, azt, hogy szükségünk van másokra és Istenre, hogy igényeljük az Úr megbocsátását és barátságát. Ezáltal érthető meg, hogy a hit egyáltalán nem természetes, magától értetődő tény. Alázattal el kell ismernünk: szükségünk van Istenre, hogy megszabadítson önzésünkből, hogy ingyenesen nekünk adja önmagát. Ez történik főleg a bűnbocsánat és az Eucharisztia szentségében. Krisztusnak köszönhetően beléphetünk a szeretet „legnagyobb igazságosságába”. Annak az igazságossága ez, aki minden esetben sokkal inkább adósnak, mintsem hitelezőnek érzi magát, mert többet kapott, mint amit valaha is remélhetett volna. A keresztények éppen ennek a tapasztalatnak az erejében arra törekedjenek, hogy igazságos társadalmat alakítsanak ki, amelyben mindenki emberhez méltó életet élhet, amelyben az igazságosságot a szeretet hatja át. A pápa végül ezekkel a szavakkal zárja üzenetét: nagyböjt a húsvéti szent három napban csúcsosodik ki, amikor idén is ünnepeljük az isteni igazságosságot: a szeretet, az ajándék, az üdvösség teljességét. Ez a bűnbánati időszak minden keresztény számára legyen alkalom a hiteles megtérésre, Krisztus misztériumának megismerésére, aki azért jött el, hogy beteljesítsen minden igazságosságot.
