Fotó: Mészáros Ákos
Neoreneszánsz-neoklasszicista homlokzata talán az esti kivilágításban a legszebb. Budapest egyik legjelentősebb építészeti látványossága, a városligeti Szépművészeti Múzeum régi fényében ragyog. Hosszan tartó felújítás után megnyílt végre a főváros legfontosabb képtára. Nemrégiben készült el a Román csarnok – áprilisban már írtunk róla –, amely a II. világháború óta nem volt látogatható. Sérüléseit kijavították, falképeit restaurálták. A Michelangelo terem megnyitása mellett a leglátványosabb változást az alagsor, a mélyföldszint újrarendezése jelenti, ahol az Ókori Egyiptom és benne az Egyiptomi titkok kamrája, valamint a Klasszikus ókor című kiállítások láthatók. Itt a legtöbb a változás, igazi fényes, európai szintű kiállító- és fogadóterek jöttek létre. Amint leér a látogató a –I. szintre, rögtön egy remekül megvilágított központi térbe érkezik, ahonnan a már említett ókori termek nyílnak.
Az antik hagyományt bemutató kiállítás középpontjában a görög, az etruszk és a római kultúra áll, tágabban pedig a Földközi-tenger medencéje, amelynek ókori világát három különböző szempontból közelíti meg a tárlat: Hellasz – Itália – Róma, az európai művészet három ókori útja; Kultúrák uniója – az ókori Mediterráneum; „Lépjetek be, itt is istenek vannak!”, Erósz – Dionüszosz – Thanatosz. A rendkívüli gondossággal megtervezett tágas kiállítóterekben központi helyet kapott a Budapesti táncosnő, vagy más néven a Kislány szobra, a múzeum egyik leghíresebb, sokat reprodukált, hellenisztikus kori műve. A márványból, dús ruharedőkkel kifaragott kecses mozdulatú leányalak nem biztos, hogy táncol, lehet, hogy csak az új ruháját nézegeti, vagy egy felnőtt nő köpenyét próbálja fel. Rengeteg, márványból faragott antik portré, dombormű és korabeli amfora látható még a termekben, persze a teljesség igénye nélkül.
Az Ókori Egyiptom című kiállítás szintén három nagy tematikus egységre bontva mutatja be a gyűjteményt: Templom – istenek; Nílus-völgy – emberek; Sírkamra – halottak. Az Egyiptomi titkok kamrája egy interaktív foglalkoztató szoba. Az egész egyiptomi rész nagyon figyelemreméltó, a tágas térben sok minden elfér, több a tárgy, mint régebben volt. A tárlat talán legérdekesebb része az, ahol az ember alakú hatalmas fakoporsók vannak, és persze a múmiák. A látogató képzeletét ezek ragadják meg a legjobban. A kissé sejtelmes üvegvitrinek természetesen sok más látnivalót is kínálnak az érdeklődő közönségnek, ezek közé tartozik például a Mágikus tábla vagy más néven Hórusz-sztélé. A falakon mindenfelé magyarázótáblák, térképek, szakszerűen megírt szövegek kísérik a tárlat kiállított tárgyait.
Ha felmegyünk az első szintre, a Régi képtár 1250–1600 közötti kiállítása az európai művészet fő korszakait mutatja be időrendi sorrendben és kisebb földrajzi egységek szerint. A kifestett, újrarendezett kiállítótermekben a múzeum kibővítve tárja a látogató elé a különböző művészeti korszakok, stílusok anyagát. Közel négyszáz darabos válogatásban láthatjuk a XIV–XV. századi toszkán festészetnek, a gótikának és a kora reneszánsz művészetének világát Észak-Itáliában. Az európai művészet bemutatása egészen El Grecóig és koráig terjed a Szépművészeti Múzeumban. Egy kis rész pedig II. Rudolf prágai udvarának művészetéből ad ízelítőt.
Az Európai szobrászat című kiállítás a múzeum második szintjén kapott helyet, ahol egyébként eddig is volt. Sok minden más mellett itt talán Franz Xaver Messerschmidt osztrák származású mester különböző érzelmeket, szenvedélyeket, lelkiállapotokat ábrázoló karakterportréi a legérdekesebbek, mint például Az ásító, A csücsöri vagy Az erős szimat. Eredetileg ezen a kiállításon szerepel az a Leonardónak tulajdonított kis bronz lovas figura is, amely most ideiglenesen a Michelangelo teremben van kiállítva.
A legfelső, harmadik szinten jelenleg az 1600–1800 közötti magyarországi művészetet bemutató tárlat tekinthető meg. A látogatók itt a hazai barokk művészetébe nyerhetnek bepillantást. Kiemelkedő mű ezek között kevés van, de Mányoki Ádám II. Rákóczi Ferenc-portréja és a festő Önarcképe mindenképpen említésre érdemes.
A Szépművészeti Múzeumban a nagyközönség számára egyelőre ezek a kiállítások nyíltak meg. Az emeleti kiállítótermek, amelyeknek nagyjából a fele most még zárva van, csak a 2019. év folyamán lesznek látogathatók.
A nemrégiben átadott Szépművészeti Múzeum Michelangelo termében most egy időszaki kiállítást láthatunk, Leonardo da Vinci és a budapesti Lovas címmel. Jövőre lesz Leonardo da Vinci halálának 500. évfordulója, amelyhez kapcsolódva a budapesti kiállítás az elsők között emlékezik meg a nagy itáliai mesterről. A terem közepén vitrinben látható a Leonardónak tulajdonított kis lovas szobor, körben a falakon pedig a polihisztor mester főként lovakat ábrázoló tíz rajzát nézhetjük meg, néhány korabeli műalkotás társaságában. A kis lovast eredetileg Ferenczy István vásárolta Rómában, amikor inasként ott dolgozott. Az alkotás 1914-ben került a múzeumba. Meller Simon, a grafikai gyűjtemény akkori vezetője publikálta először Leonardo-szoborként. Az itáliai mesternek nagyon sok olyan rajza maradt fenn, amely ágaskodó lovat ábrázol.
A kamarakiállításon az egyik legszebb rajz a Lólábtanulmányok című, amely 1490–1493 körül készült. Leonardo műhelyében előszeretettel használtak kisméretű viasz- vagy agyagmodelleket az összetett, sokszereplős jelenetek megkomponálásához. Így a most kiállított rajz sem közvetlenül egy élő ló, hanem a mester korábbi tanulmányait összegző, háromdimenziós modell után készülhetett, a Sforza-emlékmű mintázását megelőzően. Szintén igazi remekmű Leonardo Ágaskodó ló című vöröskréta-rajza. 1503-ban a mestert megbízták, hogy a firenzei városháza nagytermét az anghiari csatát ábrázoló falképekkel díszítse. Ez lehetőséget kínált számára ahhoz, hogy újrafogalmazza egy korábbi falképének hátterében két évtizeddel korábban felvázolt lovas ütközet kompozícióját. Az Ágaskodó ló, ez a lendületes vöröskréta-rajz az egyik legmegkapóbb a freskóhoz szánt lótanulmányai közül.
Leonardo rajzainak szomszédságában láthatunk egy kisméretű terrakotta kompozíciót is Giovanni Francesco Rusticitől, egy csatajelenetet. A szoborcsoportot láthatóan Da Vinci Az anghiari csatája ihlette, így nem csoda, hogy a múlt század elején egy rövid ideig az ő alkotásának gondolták.
Mind a mai napig kérdés, vajon tényleg Leonardo mintázta-e annak idején ezt a kis ágaskodó lovas szobrot. A mester most kiállított rajzai valóban hasonlóak, s akár úgy is tűnhet, mintha csak egy emlékmű vázlatai lennének. Talán azok is. De a szobrocska, ahogyan a főigazgató, Baán László fogalmazott a megnyitón: egy kérdőjel. A kiállításon egy kérdést járunk körbe: Vajon a budapesti Lovas mindössze Leonardo hatásáról tanúskodik, vagy valóban a mester saját kezű alkotása?
Aki kíváncsi Leonardo rajzaira, a kis szobrocskára és főként az újjászületett Szépművészeti Múzeumra, az látogasson el a Hősök terén álló megújult épületbe.
