A kiállítást megnyitó Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere beszédében kiemelte: Mindszenty József szabadulni tudott a kisszerű alkuk szorításából, s ha kellett – a politikai rendszerektől függetlenül – az árral is szembeúszott. „Nekünk, földi halandóknak” szükségünk van a bíboroshoz hasonló, példamutató emberekre, akik hol szelíden kérnek, hol határozottan provokálnak bennünket személyiségükkel, tetteikkel.
Ő akkor is cselekedett, amikor úgy tűnt, már senki sem tehet semmit…
Mindszenty azért lehet a magyarok lelkiismerete – hangsúlyozta a miniszter –, mert nemcsak az egyházért, hanem az egész nemzetért tevékenykedett. Mindaz a kulturális, lelki és szellemi örökség, amelyet a kereszténység képvisel, és amely újra meg újra testet ölt a Mindszentyhez hasonló személyiségekben, ennek a tágas, nemzeti közösségnek a része és alkotója.
A hercegprímás életműve eszmecserére, szembesülésre hívja a mai generációt, amely nemcsak örököse ennek a hagyománynak, de az is megadatott neki, hogy két diktatúra után végre hozzákezdjen a nemzet lelki, szellemi, gazdasági megújításához.
Manapság sok szó esik a bíboros szentté avatásáról – mondta el Balog Zoltán. „Az életszentség az egyház közös tradíciójában” nem tökéletességet jelent. Akit az Úristen egy nagy, szent feladatra választ ki, az betölti célját, s aki betöltötte életének célját, az szentté válik…
„Mindszenty József betöltötte azt a célt, amelyre rendeltetett”, s ennek az életútnak a kisugárzása túléli és gazdagítja az emlékét ápoló generációkat – fogalmazott a miniszter.
A megnyitó után a vendégek megtekintették a kiállítást. Az első, hófehérre meszelt teremben a bíboros fényképekkel illusztrált életútjának állomásait kísérhetjük figyelemmel. Láthatjuk a kispapot, a plébánost, a veszprémi püspököt, majd a nyilasok börtönébe zárt rabot. Láthatjuk a kommunista támadások kereszttüzében álló és ismét csak raboskodó, később a forradalom viharába került, majd száműzetésbe, emigrációba kényszerült főpásztort, s hazatérésének, temetésének képeit. Olvashatjuk gondolatait, elidőzhetünk a róla készült felvételek előtt, s megtekinthetjük miseruháját is.
A fekete helyiségbe érve a Magyar Dolgozók Pártjának vezetői, elítéltetésének felelősei fogadnak bennünket. De nemcsak velük nézhetünk szembe. Láthatjuk a Mindszenty elleni sajtóhadjárat résztvevőinek arcmásait, megtudhatjuk, hogy 1948–49-ben 842 cikk jelent meg e témában a magyar sajtóban. Ebből nyolcvankettőnél tüntették fel a szerző nevét, harmincnyolc alatt pedig csak monogram olvasható. Az emléktárgyakkal szemközti falon a koncepciós per óriásira nagyított fényképeit szemlélhetjük meg. A nyomasztóan keskeny szoba végében, egy berácsozott ablak alatt elhelyezett imapadon Biblia és szentolvasó pihen… Áder János szavai jutnak eszembe: „Mindszenty a legszabadabb ember volt, aki mindig az igaz utat követte, hazáját sohasem árulta el!”
Fotó: Cser István
