„Mondd, édesapám, miért »rácsos« az ég?” – kérdezte egy késő októberi napon egy négyesztendős kisfiú, amikor feltekintett az égre. „Miért rácsos az ég?” – ismételte, a sűrűn egymás mellett „pihenő” tankok csövei alatt állva, nem értve a látványt. 1956-ot írtunk. S e jelenség akkor tán csupán a képzelet játékának tűnt… Ám az apa – akkor még inkább csak önmagának – elmondta, mi történik igazából, s e maradandó élményt nem feledve, esztendők múltával fia kezébe adta az első könyvet, amely kijelölte egy serdülő ifjú értelmének fejlődési irányát. Ő maga, mint élete során mindig, Isten törvényeivel akarta szebbé tenni a világot. Elveivel megkérdőjelezhetetlen hivatástudatot, a pontos, alkotómunka iránti igényt és elkötelezettséget örökített fiára: tettekkel segítsd hazádat, nemzetedet! A cseperedő fiatalember pedig tanult, lelkében elevenen élt a táblabíró nagyapjától és jogász édesapjától örökölt hivatás. Hozzájuk méltóan élt maga is, és olyan csendben, tisztességben teljesítette feladatait, ahogyan ők tették egész életükben – a szülőföld becsületéért.
Messik Miklós 1952. december 4-én született Budapesten. A történelem igaztalan sorsfordulóit bátran viselő Jókai-hősnőhöz, Baradlaynéhoz hasonlítható természettel megáldott édesanyja ölelő védelmezésében együtt nevelkedett két testvérével. Édesapjára mindig felnézett. „Emberként a maga teljes valójában itt volt a lelkemben, s békében marad fent örökre”– vallott róla immár felnőttként 2002-ben, amikor elvesztette őt.
Középiskolai tanulmányait a szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte, ahol a Ferenc-rendi atyák pallérozták tudását, segítették széles körű érdeklődésének kibontakozását, és kísérték szellemileg bejárható útjain – különösen a történettudományok és a művelődéstörténet területén. Az egyházi gimnázium elvégzése után, az 1970-es évek elején esélye sem lehetett arra, hogy felvegyék az ELTE Bölcsészettudományi Karára. Így, más lehetőség nem lévén, vendéghallgatóként látogatta az egyetem történettudományi és régészeti tanszékének előadásait, s ahogy lehetősége nyílt erre, azonnal beiratkozott az ELTE Jogtudományi Karára. Jogtörténetből írta szakdolgozatát, majd doktori diplomát szerzett.
1994-ben, a Budapesti Műszaki Egyetem Építésztörténeti Tanszékének műemlékvédelem szakán másoddiplomásként tett szakvizsgát. Ekkor már publikál, újságírói, majd országjárás- vezetői tanfolyamot végez, és – a TIT keretében – csoportokat vezet. Célja a magyar múlt értékeinek gondos bemutatása. Itthoni és határainkon túli útjairól előadásokat tart, melyeken a magyarság kevéssé ismert és alig-alig ismertetett múltjáról beszél.
Az 1980-as éveket a magyar emlékek európai és a tengerentúli kutatásával tölti. 1986-ban az Amerikai Egyesült Államokból hazatérve A keleti partvidék és magyar emlékei címmel – szintén a TIT szervezésében – tart előadást. S innentől – a Jóisten valóban nem mindennapi pártfogásával – kezdetét veszi az önként vállalt szakmai életút kibontakozása.
1996-ban megalakítja a Magyar Emlékhelyek Műhelyt. 1999 után már a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület kutatókör létrehozásával – az akkori Magyarok Világszövetsége (MVSZ) keretében – szorgalmazza a magyar emlékhelyek felkutatását világszerte, és céltudatosan kijelöli a feladatokat. Mindeközben egyre intenzívebb együttműködés alakul ki e kutatóműhely tagjai között, akik a legkülönbözőbb szakmákat képviselik, és óriási lelkesedéssel dolgoznak a közös cél érdekében.
2001. január 15-én tizenhat alapító taggal megalakul a Magyar Emlékekért a Világban Közhasznú Egyesület (MEVE), melynek elnöke Messik Miklós lesz.
Franciaország városainak (Párizs, Dijon, Lille, Marignan, Cambrai, Wattrelos) látogatói hajtanak főt a Magyar múlt franciaföldön című kiállítás előtt, és különböző díjakkal ismerik el e páratlan teljesítményt.
Majd egy egész évad és egy tanulmány következik Magyar emlékek Itáliában, olasz emlékek hazánkban címmel. Közel háromszáz előadás félszáznál is több témában, újabb fotódokumentációs kiállítások. Csupán néhány a feldolgozott témák közül: Rákóczi és kuruc emlékek Európában, a Kossuth-emigráció Európában, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Erzsébet királyné, Kőrösi Csoma Sándor, Bartók Béla, 1956 emlékezete a világban – kiállítások egész sora valósulhatott meg, immár az alkotóközösséggel együtt.
A MEVE kutatói köre a magyar történelmi múlt feltárásának immár valóban globális méretű kutatásai révén olyan értékeket hozott és hoz felszínre, melyek teljesebbé teszik korábbi ismereteinket, vagy bizonyos esetekben éppen árnyalják, helyesbítik azokat. E kutatócsoportnak köszönhető például, hogy fény derült Gertrudis királyné hiteles történetére, és közelebbről is megismerhettük az anyát, akinek négy gyermeke közül az egyik IV. Béla királyunk, a másik a későbbi Szent Erzsébet.
Ízelítő az egyesület tevékenységéből, a teljesség igénye nélkül:
2004 – Kiállítás Londonban, Edinburgh-ben és más városokban A magyar múlt nyomában Britanniában címmel.
2006 – Ez első kisfilm A Dunától a Temzéig. Magyar emlékek Londonban és környékén címmel.
2007 – Kiállítás Magyarország virága, Szent Erzsébet emlékezete Európában címmel Aachenben, Párizsban, Lyonban, Londonban és több hazai városban.
2008 – Előadás-sorozat és tanulmánykötet Mit adott a magyar reneszánsz a világnak? címmel, majd kisfilmek Erkel Ferenc, Benedek Elek és mások életéről.
2009-től mindmáig – Kiállítások, előadások jeles évfordulóinkra e példaértékűen összekovácsolódott alkotóközösség munkájának köszönhetően.
2010 – Kiállítás Liszt Ferenc-emlékeknél Európában címmel. Külön említést érdemel a rengeteg áldozatos munka árán megvalósult, páratlan dokumentációt bemutató kiállítás Széchenyi- emlékek nyomában. Európában címmel. A Széchenyi István életútját végigkísérő tárlatot sokan megtekintették Nagycenken, Nagyváradon, Londonban, Budapesten és több más városban itthon és külföldön. Azonos címmel és tartalommal a kutatócsoport megjelentetett egy hétszázötven képet tartalmazó ötszáztíz oldalas könyvet is.
A szerző egyetemi docens,
a Széchenyi Társaság elnökségi tagja
