Az evangéliumi normalitás követe
Fotó: Merényi Zita

 

Wim Wenders idén elkészült, Ferenc pápáról szóló, nálunk Egy hiteles ember alcímmel forgalmazott – jelentőségét tekintve megkerülhetetlen – portré-dokumentumfilmjét a hazai DVD kiadásával egy időben itthon a VII. Keresztény Film- és Könyvnapok keretében, a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be. A szombat esti vetítést megelőző órában Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember igazgató-főszerkesztője beszélgetést vezetett, melyen először vett részt együtt az egyházfő személyének, szolgálatának és üzeneteinek legjobb hazai ismerői közül Török Csaba teológus, egyetemi tanár és a Ferenc pápa megnyilatkozásait folyamatosan követő, mondhatni, napi szinten fordító piarista szerzetes tanár, Tőzsér Endre. E közvetlen, hangoló eszmecsere tudatosan nem a film spoile­rező értékeléséről, elemzéséről szólt; a szűkös időkeret engedte hat kérdésben, hat szempontból ragadta meg Ferenc pápa személyét, a jelenséget és jelentőségét, üzeneteinek evangéliumi indíttatását. A molinón olvasható mottószerű cím afféle programadás: „Mindannyian felelősek vagyunk a változásért!”
Kiindulásként „a gesztusok pápájáról” szóltak, aki igyekszik egyszerűen élni, figyelmesen, őszinte szociális érzékenységgel közelít másokhoz, nem ad a külsőségekre, például ragaszkodik ahhoz, hogy maga vigye a repülőre bőr aktatáskáját „zsolozsmáskönyvével és borotvájával”. Minden téren arra hív fel, és az egyháziakat is arra sarkallja, hogy – Török Csaba kifejezésével élve – törekedjünk (újra) a „normalitásra”. Tőzsér Endre a szavak erejét és a gesztusok nyelvét emelte ki, amely Ferenc pápává választásának első pillanatától megnyilvánult. Szegénység, egyszerűség, közvetlenség… – gesztusok, amelyek az Egyház valódi gyökeréig, a krisztusiig vezetnek vissza.
A következő pontban a pápa szerzetesi kötődését, jezsuita voltát vették górcső alá. Török Csaba egy (a klasszikus irodalomból is) ismert, szarkasztikus orosz mondást idézett: „Ravasz, mint egy jezsuita.” A „ravaszság” az evangéliumi okosság értelmében igaz Ferencre. Zseniális érzékkel ragadja meg a világot foglalkoztató, nyomasztó, bántó gócpontokat. A Szent Ignác-i lelkiséget követve a valóságból indul ki. Nem ideologizál, „használja az érzékeit” – mindenben igyekszik keresni és megtalálni Istent. Tőzsér Endre kiemelte, hogy a pápának szívügye az Egyház társadalmi tanítása. Méltatta konkrétságát, gyengédségét, közösségi gondolkodását, képességét-nyitottságát az odafigyelésre, a meghallgatásra.
Az első, tengerentúlról való, dél- (latin-)amerikai egyházfőt sokan és gyakran címkézik azzal, hogy baloldali, marxista, ezzel párhuzamosan lesajnálóan vagy aggodalommal emlegetve a Dél-Amerikából indult „gyanús” felszabadítási teológiákat. Török Csaba felvázolta az említett irányzattal-mozgalommal kapcsolatos európai zavar és bizalmatlanság történelmi, ideológia okait és megítélésének változását, kimutatva, hogy Ferenc pápa nem tesz egyebet, mint hogy az elméleti teológia helyett onnan hozott érzékenységgel és személyes tapasztalatával a gyakorlatira, a cselekvőre, a közösségire helyezi a hangsúlyt. Tőzsér Endre ehhez kapcsolódva arra világított rá, hogy az olasz ősöktől származó pápa spanyol anyanyelvének sajátosságai mennyire meghatározzák gondolkodásmódját, és azt, ahogyan fogalmaz.
Magától értetődő átmenettel a kerekasztal-beszélgetés következő témája „a pápa nyelvezete” volt. Már első, Evangelii gaudium kezdetű buzdítása is revelációként hatott. A piarista hozzászóló az erős képekre, a metaforákra, a pontosan tisztázott fogalmakra hívta fel a figyelmet, igazolva, hogy Bergoglio, Buenos Aires érseke a valóságból jött, képes az átlagemberek nyelvén is szólni. Tőzsér Endre felhívta a figyelmet arra, hogy a pápa soha nem arról beszél, mit kell tennünk, hanem arról, hogy mire kaptunk meghívást. Nem az elvárást, hanem a hivatás ajándékát és örömét hangsúlyozza, a hit megélésére buzdít. Török Csaba is fontosnak tartja, hogy a teológia az emberekhez szóljon – hiszen éppen ez „a jézusi prédikációs gyakorlat, a jézusi nyelvezet”. A pápának nagyon is megalapozott és magas szintű a teológiai tudása. Jóllehet elméletileg felvértezett, sokan megpróbálják afféle jámbor plébános bácsinak beállítani. Ha akarna, minden fórumon teológusként nyilatkozhatna meg. De nem akar. Tudatosan kerüli az öncélú okoskodást.
A beszélgetés ötödik pontja a pápai dokumentumokban és üzenetekben gyakran előforduló fogalomról, az örömről, az öröm továbbadásáról szólt. Török Csaba alapfeltételnek tartja, hogy az Egyház, a hívő újra megtalálja az örömet. Kiváló diagnózisokat tudunk adni ugyanis a világ gondjairól, a társadalmi nehézségekről, de a keserű mondatok után rendszerint hiányzik a megoldás, az orvosság. Pedig ahogyan a pápa 2013 adventjén fogalmazott: az Egyház nem menhely a szomorkodóknak. Persze nem öncélú örömködésre kell törekednünk, hanem a küldetéstudatunk felszítására, amelyhez Isten erőt ad; útnak indít, megerősít. Tőzsér Endre is vallja: az örömet csak valódi belső örömmel lehet továbbadni. Ferenc pápa ebben a szellemben a teremtés rendjét, a világot és a másik embert – nemtől, vallástól, hovatartozástól függetlenül – ajándékként fogja fel, ennek értelmében szólítja meg.
Zárásként az egyházfő első homíliája, „programadó beszéde” került szóba, amelyben Szent József alakjának jelszerűségét emelték ki. Török Csaba szerint József karaktere végigkíséri a pápa útját. József a custos: őrző, oltalmazó, gondviselő. Ilyenformán az egyetemes emberi hivatás jelképének is tekinthetjük. Nem véletlenül fontos példa a pápa számára. Ahogy Tőzsér Endre összegezte, az egyházfő legfőbb törekvése az egymással és a teremtett világgal való törődés.
Tegyük hozzá, micsoda kegyelem, ha tetszik, szerencse, hogy az Egyházban nem a politikában hangoztatott kétesélyes mondás érvényesül: egy ország, egy nép olyan vezetőt kap, amilyet megérdemel. Az Egyház nem a megérdemeltet kapta, hanem azt, akire a legnagyobb szüksége volt. Ahogy annak idején Assisi Szent Ferencet…

*

A beszélgetést követően, a filmpremier előtti percekben az Uránia Nemzeti Filmszínház nagytermének színpadán Torgyán Attila, az Etalon Kiadó vezetője hangsúlyozta: fontos küldetésének tartotta az egyébként kritikus rendezőként ismert alkotó páratlan dokumentumfilmjének magyarországi bemutatóját. Beer Miklós váci megyéspüspök a köszöntőjében elmondta, fáj neki, hogy sokan nem értik, valójában nem ismerik Ferenc pápát. A film megtekintéséhez nem „jó szórakozást kíván”, hanem azt, hogy segítsen hozzá Ferenc pápa jobb megértéséhez és üzenetei evangéliumi indíttatásának megismeréséhez.
A VII. Keresztény Film- és Könyvnapok három napja alatt több mint kétezer néző látogatott el a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházba. A november 23–25. között zajló esemény fő szervezője az Etalon Film Kiadó volt. A családok mellett hittancsoportok, papok és szerzetesek is érkeztek a programokra. A november 24-én vetített, Boldog Karolina Kózkówna lengyel vértanú életét bemutató, A letépett kalász című lengyel film producere, Marta Strugala és a film főszereplője, Aleksandra Hejda is részt vett a rendezvényen.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..