Az eucharisztikus kongresszusra készülve

Az angyali kenyér emberek kenyerévé lészen, az égi kenyér véget vet az előképeknek. Ó csodálatos dolog: az Urat eszi a szolga, a szegény és az elesett.
A Sacris solemniis kezdetű himnusz ötödik versszaka összekapcsolja a második versszak előképeire történő utalást, a harmadik versszak tanítását az utolsó vacsora és a szentmise misztériuma közötti kapcsolatról és a negyedik versszak tanítását a szentáldozásról. Amennyiben figyelmesen imádkozzuk a himnuszt, úgy soraiban fölfedezzük a Lauda Sion Salvatorem kezdetű szekvencia 21–23. versszakainak tanítását. A szekvencia Ecce panis angelorum versszaka, valamint a himnusz Panis angelicus kezdetű versszaka azonos tematikát hordoz. Az előkép egyenes utalás a 78. zsoltár szövegére: „De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit. Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik. Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen.” Ám nem csupán a 78. zsoltár, hanem a 105., valamint a 111. is imádságos költeményben idézi a Kivonulás könyvében feljegyzett eseményeket (Kiv 16,4 skk). „Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket” (Zsolt 105,40), valamint „Ételt adott az őt félőknek, szövetségéről mindvégig megemlékezik” (Zsolt 111,5). Noha a manna Istentől származó, az égből adott táplálék volt a vándorló nép számára, mégis előképe csupán a mennyből alászállott élő kenyérnek, Jézus Krisztusnak: „Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.«” (Jn 6,32–33) Jézus személyében és szentségi jelenlétében nyeri el értelmét a kovásztalan kenyér és a pászka-bárány.
De Szent Tamást, az imádság mesterét, sokkal inkább megérinti annak misztériuma, amit az Eucharisztia mint áldozati eledel hordoz magában: az eucharisztikus kenyér és a bor mintegy folytatólagos megjelenítése Jézus egész földi működésének, kereszthalálának és feltámadásának. Az Angyali Kenyér az ember igaz életének eledele, amely felüdíti, táplálja és gyarapítja a szívet, a lelket és az elmét. Szent Tamást olyannyira megérintette ez a misztérium, hogy az O sacrum convivium kezdetű imádságában: pane suavissimo de caelo praestito (mennyből nyújtasz édességes kenyeret) és az Adoro te devote kezdetű himnuszában is újból elmélkedés tárgyává teszi: O memoriale mortis Domini! Panis vivus, vitam praestans homini. (Ó, az Úr halálának emlékezete, élő Kenyér, az ember életadója.)
A himnuszban csodált isteni alázatra válaszol a híres Omnipotens sempiterne Deus kezdetű imádságában: accedo tanquam infirmus ad medicum vitae, immundus ad fontem misericordiae, caecus ad lumen claritatis aeternae, pauper et egenus ad Dominum caeli et terrae (eléd járulok, mint beteg az élet orvosához, tisztátalan az irgalom forrásához, vak az örök világosság fényéhez, szegény és szűkölködő az ég és föld Urához).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..