A végső vacsora estéjét ünnepeljük, melyen hitünk szerint Krisztus bárány, és kovásztalan kenyérként adta önmagát testvéreinek az ősi atyáknak szóló törvényes engedély szerint. Miként a Lauda Sion Salvatorem szekvencia negyedik versszakában, valamint a Pange lingua himnusz harmadik és ötödik versszakában, úgy a Sacris solemniis himnusz második versszakában is Aquinói Szent Tamás az utolsó vacsora termébe kalauzol bennünket. Úrnapja ünnepén, akár az olvasmányos imaóra, akár az eucharisztikus körmenet során énekeljük a himnuszt, Szent Tamás felhívja a figyelmünket az ünneplés okára: az utolsó vacsora estéjének új értelmére.
A második versszak összekapcsolja az Egyiptomból kivonuló választott nép tagjainak adott parancsot az apostolok kérdésével, amelyet az Úrnak tettek föl: „a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. (…) Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. (…) A húsát – tűzön megsütve – még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el. (…) Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása.” (Kiv 12,3–11.) Valamint „A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: Hogy akarod, hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát (pászkát)? (…) A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették számára a húsvéti vacsorát (pászkát). Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkét tanítvánnyal.” (Mt 26,17–20; Mk 14,12, amikor a húsvéti bárányt feláldozzák!) A húsvéti bárány és a kovásztalan kenyér szertartása közül az egyik eredendően pásztorünnep, a másik földművesünnep volt. A bárány levágása és elfogyasztása összekapcsolódott a kivonulás eseményeivel és az Úr erre vonatkozó parancsával.
A szinoptikus evangéliumok tanúsága szerint ahogyan az Úr Mózesen keresztül adott parancsot a vacsora elkészítésével kapcsolatban, úgy Jézus megadja a vacsora elkészítésének helyszínét, ahol a tanítványok az ősi szabályok szerint elkészítették a vacsorát. Ez a versszak ugyanakkor már előre jelzi a harmadik versszak tartalmát: a szédervacsora során Jézus a kovásztalan kenyérben önmagát mint ártatlan áldozati bárányt áldozza fel. Jézus szertartása már a hit kérdéskörébe tartozik (qua Christus creditur agnum et azyma – hol az Úr Krisztus ad bárányt és kenyeret), minthogy ez már az eucharisztikus misztérium vacsorája (ST IIIq73a6).
