Te, ki mindent tudsz és birtokolsz, ki minket, halandókat legeltetsz: tedd tieidet ottani asztaltársaiddá, társörököseiddé és a szentek polgáraivá. Az Úr ismeri szeretetünket, éppen ezért Aquinói Szent Tamás Péter apostol alázatos szavaival kezdi a szekvencia záró versszakát: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!” (Jn 21,17b). Jézus, a jó pásztor (Jn 10,3–4; 14,27–30; 17,6–12) Pétert bízza meg a táplálással és tereléssel. Másképp mondva: a te szolgálatod abban áll, hogy belőlem tápláld és felém tereld a juhokat és a bárányokat. Másrészt, hogy világosabb legyen a küldetés nem csak Péterre vonatkozó része, az angyali doktor Péter vallomásához hozzákapcsolja az Úr missziós parancsát: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet (…) És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” (Mt 28,18.20; vö. 1Pt 5,2–4; ApCsel 20,28). Aquinói Szent Tamás eszkatologikus távlatból közelíti meg az Eucharisztia misztériumát. Az Eucharisztiában Krisztus vezet bennünket a mennyei asztalig. Ő, aki közösséget vállalt a bűnösökkel (Mt 9,11), és ezáltal az irgalom táplálékává lett számukra, ugyanakkor megjutalmazza hűséges és virrasztó szolgáit: „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket” (Lk 12,37). Ehhez a lakomaképhez társítja a nagy skolasztikus teológus Szent Pál tanítását – „Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róm 8,17) – és Máté (Mt 25,34), valamint a Jelenések könyvének képeit (Jel 7,9–17 és 21,1–7). Aquinói Szent Tamás ezzel még egyszer hangsúlyozza, hogy az Eucharisztia áldozati eledel, amelynek vétele és az azzal együtt járó életforma egyesít Krisztus személyével az örökös dicsőségre.
