Jó pásztor, valódi kenyér, Jézus, irgalmazz nekünk: te legeltess s te védj minket, te tégy minket jót látókká az élők földjén. Az Eucharisztia áldozati eledel jellegének szentírási alapjait a Jn 10,11 és a Jn 6,35–59 szakaszokban találjuk. Aquinói Szent Tamás folytatja az előző vers gondolatmenetét, ezáltal összekapcsolva Izsák, a húsvéti bárány és a manna előképét Jézussal, a gondoskodó és tápláló jó pásztor önazonosításával: „Én vagyok…” Az eucharisztikus Krisztus a vezető, védelmező és gondoskodó pásztor (Zsolt 23). Ő az Ezekiel próféta által megjövendölt igazi pásztor (vö. Ez 34,11–16), viszont olyan, aki életét adja juhaiért, és ez már Jézus önértelmezésének hangsúlyos tétele. A Feltámadott önátadó és életet ajándékozó viszonya nyájához, amelyet kereszthalálában tanúsított, az Eucharisztiában tovább él, hiszen önátadása sokkal inkább azt jelentette és jelenti, hogy életét az áldozati oltárra helyezi (vö. Jn 10,15.17; 13,37; 15,3; 1Kor 11,24), minthogy ő az Úr alázatos szolgája (Iz 53,5). Jézus annyival kiválóbb pásztor, hogy nemcsak elkergeti az ellent, hanem juhaiért és bárányaiért életét adja. Az Eucharisztia nem- csak táplálék (mint például a manna), nem csupán védelem a gonosszal szemben, hanem isteni, örök életet adó valódi kenyér. Ennyiben Jézus olyan kenyér, amely/aki az örök élet eléréséhez ad erőt. Míg Isten Mózesen keresztül adott felülről kenyeret a halandóknak, addig Jézus az Atya felülről adott kenyere (Mt 6,11; Lk 11,3) a benne hívőknek, akik az örök élet javai után vágyakoznak. Noha Mózes csak megpillanthatta az atyáknak adott ígéretek földjét, a Jézussal való szentségi egyesülés, a benne való hit segít elérni a boldogító színelátást.
