Miután feltárult számunkra az úrnapi ünneplés kora és háttere, illő megismerkedni azon személyekkel is, akik előmozdították az Eucharisztia iránti tiszteletünknek ezt a formáját. Elsőként Jacques Pantaléon nevét említjük (Troyes, 1195 körül – Perugia, 1264. október 2.), aki IV. Orbán néven került Szent Péter székébe (1261. augusztus 29. – 1264. október 2.). Jacques egy varga házában látta meg a napvilágot. Teológiát és jogot Párizsban tanult. Később laoni kanonok és végül lige-i fődiakónus lett (ebben az időszakban ismerkedett meg a később szentté avatott Juliannával, az Oltáriszentség tiszteletének terjesztőjével). Ebben a minőségében vett részt az I. lyoni zsinaton (1245). IV. Ince megbízása alapján közreműködött a pogány poroszok és a Német Lovagrend békekötésében (Christburg, 1249. február 2.). 1253-ban verduni püspök, majd 1255-ben jeruzsálemi pátriárka lett. Szorongatott helyzetében visszatért Viterbóba, és segítséget kért a keleti keresztények számára. IV. Sándor halála után három hónappal a Viterbóban összeült nyolc bíboros Jacques Pantaléont választotta pápának. 1264. augusztus 11-én a Transiturus de hoc mundo kezdetű bullával elrendelte Krisztus Legszentebb Testének ünnepét. Ennek előzménye volt a bolsenai eucharisztikus csoda (1263). A feljegyzések prágai Péter cseh pap kételyéhez fűzik az eseményeket. Szentmise közben Péter kételkedett afelől, hogy az ostya lényege Krisztus testévé változik. Az átváltoztatás alatt az ostya vérezni kezdett. A véres korporálét az Orvietóban tartózkodó pápához vitték, aki ezt követően elhatározta az eucharisztikus ünnep kiterjesztését az egész Egyházra. Ő adott megbízást Aquinói Szent Tamásnak, hogy állítsa össze az ünnep változó részeinek szövegét és a zsolozsmáját.
