Az eucharisztikus kongresszusra készülve

„Amennyire bírod (képes vagy), annyira merjed: / mivel nagyobb minden dicséretnél / s dicsérni sem vagy elégséges.” Amilyen ünnepélyesen kezdődött a szekvencia, olyannyira szólít alázatra és a misztérium előtti hódolatra a második versszak. Míg az első szakaszban az Egyház feje, az Üdvözítő, vezér és pásztor fogalmak dominálnak, addig a másodikban az Egyháznak a Főhöz való viszonyát kifejező szavak emelkednek ki: bírni, merni, elégséges. A második versszak arra indít bennünket, hogy imádságunkban vezéreljen bennünket Szent Pál apostol tanítása: „Hasonlóképpen a Lélek is segítségünkre van erőtlenségünkben, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal” (Róm 8,26). Másrészt az előzőből következik az, amit Lukács evangélistánál olvasunk: „A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: »Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!«” (Lk 18,13). Harmadsorban ismét Szent Pál levelének üzenete szól hozzánk: „Háromszor kértem emiatt az Urat, hogy távozzék az tőlem; de ő azt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.« Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem” (2Kor 12,8–9). Az elsőben felismerjük, hogy a Lélek a közbenjárónk (ST III.q26.a1.3), akinek hatása révén imádkozni tudunk (Róm 8,15; Gal 4,6), és képesek vagyunk megtapasztalni Krisztus jelenlétét. A másodikban bűnbánó lelkületet tanulunk, felismerve a nagy áldozatot (Lk 23,44–48). A harmadikban megerősödünk abban, hogy bízhatunk Isten kegyelmében: egyrészt ha ezt Isten kinyilatkoztatja, másrészt tökéletlen tudásunk, harmadrészt pedig az Istenben való gyönyörködés révén (ST I–II.q112.a5c).

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.