„Dicsérd, Sion, Üdvözítőd, / dicsérd a vezért és pásztort / himnuszokkal és énekekkel!” Az úrnapi szekvencia ünnepélyes felszólítással veszi kezdetét, ahogyan a 150. zsoltár is (vö. Zsolt 27,13; 65,2). Szent Tamás az egész Egyházat szólítja Jézus ünnepi dicséretére, akit Üdvözítőnek (Zsolt 53,7; 110,2), vezérnek és pásztornak nevez, ahogyan a Summa Theologica című művében is (ST III.q8.a6.3). Ebben Jézust az Egyház pásztorának és alapjának mondja egy sor szentírási részletre és Szent Ágoston János evangéliumáról mondott 46–47. beszédére hivatkozva. Jézus mindenek Üdvözítője, aki megváltóként érkezik, és elveszi népe bűneit (Iz 59,20–21; Jer 31,33–34; Róm 11,25). Jézus a vezér (Zsolt 48,15), aki igaz úton vezet (Zsolt 21,3; 136,15–25; Iz 58,11; Jer 31,9); ő a pásztor (Mt 2,6), aki kezdettől fogva népe pásztora (Ter 48,15; Zsolt 23,1; 77,21; 78,52–53; Iz 40,11), s a beteljesedés napjaiban is hűségesen gondoskodik nyájáról (Zsolt 107,30; Jel 7,17; 14,4). A szekvencia ünnepélyességét emeli a szerző felszólítása diadalmas himnuszok éneklésére. Himnuszokat és énekeket zengtek az ószövetségi hősnők (Kiv 15,20–21; Bír 5,3; Jud 15,14) és hősök, amikor megtapasztalták az Úr szabadító hatalmát (2Makk 1,30; 10,7.37–38). Himnuszok éneklésére szólítanak a Zsoltárok könyvének szent szerzői (Zsolt 9,12; 21,14; 47,8 stb.), és dicséretre szólít bennünket Szent Pál is: „Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki énekeket zengjetek, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak! Adjatok hálát mindenkor mindenért a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának!” (Ef 5,19–20). Továbbá: „Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást! Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket!” (Kol 3,16)
