A Sacris solemniis kezdetű himnusz doxológiája a Szent Tamás-i szentháromságtan és eszkatológia közötti kapcsolat összefoglalásának tekinthető. Igaz ugyan, hogy az angyali doktor nem merül el a Szentháromság misztériumának fejtegetésében, viszont a személyek közötti kapcsolatot, Isten létét világosságnak mondja, amelybe Isten hívja és vezeti az embert (Zsolt 36,10). Megismeréséhez az Atya nem csak az ehhez szükséges értelemmel ajándékozott meg bennünket, amely fölemeli lelkünket Isten világosságához (STh Iq12aa2–5), hanem utat is adott nekünk, mégpedig Jézus Krisztus személyében: „Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek. Erre Tamás azt mondta: Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat? Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok” (Jn 14,1–7).
Jézus Krisztus tanítása, Isten kinyilatkoztatása révén jutunk el Isten egyre mélyebb ismeretére, amely nélkülözhetetlen az ember boldogsága szempontjából (Mt 11,27). Az embert a tökéletes jó – Szent Ágoston szavaival élve az igazság – szemlélése teszi boldoggá. A Szentháromság misztériumáról való helyes gondolkodás révén jutunk el az ember üdvösségéről szóló helyes gondolkodáshoz. A helyes gondolkodás célja pedig az igazság és a tökéletes jó egységének szemlélése Isten létében (lumen gloriae, STH Iq12a5). Azt az igazságot és életet a megtestesülés és a Szentlélek kiárasztása révén kaptuk, kegyelmi ajándékként (STh Iq32aa1–3). Végül az Eucharisztiában megkaptuk ennek az igazságnak és életnek az ösvényét. Ilyen értelemben az Eucharisztia a kinyilatkoztatás szentségi hordozója is: mens impletur gratia, et futurae gloriae nobis pignus datur (kegyelemmel betelik a lelkünk, és megkapjuk jövendő dicsőségünk zálogát).
