Az Eucharisztia jegyében
Fotó: Tóth János

 

A két nap a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés jegyében telt, hazánk egész területéről, valamint a határokon túlról is érkeztek résztvevők.
November 8-án, szerdán Fábry Kornél köszöntő szavai után Kocsis Imre foglalta össze az Eucharisztikus Kongresszus jelmondatának – „Minden forrásom belőled fakad” – biblikus teológiáját. Ezt követően Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Tanácsának elnöke beszélt a kongresszusok hagyományáról és történetéről, valamint azokról az eucharisztikus felismerésekről, amelyekhez a kongresszusok tematikái vagy épp jelmondatai vezettek.
A XIX. század közepe táján az európai országokban – és főként Franciaországban – rendkívüli fejlődésnek indultak az Eucharisztia tiszteletének előmozdítását célzó kezdeményezések. Az eucharisztikus lelkiség megújulása az ipari forradalmat követő társadalmi változások ellenhatásaként a szentségimádást és a Jézus Krisztussal, az Oltáriszentségben elrejtőző Istennel való kiengesztelődést helyezte a középpontba.
Marini érsek hangsúlyozta, ez mit sem veszített aktualitásából, erre a kiengesztelődésre, erre a kapcsolatra Istennel ma is szükségünk van. A délutáni első előadásban Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora a szentségi üdvrend központjaként beszélt az Eucharisztiáról, majd Varga László kaposvári megyéspüspök hívta fel a figyelmet a szentségimádás teológiájára, lelkiségére, de mindenekelőtt gyakorlatára. Felrázó és kijózanító szavait – melyekkel Krisztus radikális követése és a vele való kapcsolat mélyítésének fontossága mellett érvelt – vastapssal köszönték meg a résztvevők. Az előadások sorát a budapesti Örökimádás-templom igazgatója, Szeidel Péter zárta, aki az „örökimádás” magyarországi történetéről szólva a jelenlegi helyzetről és az új kezdeményezésekről is beszámolt a hallgatóságnak.
A résztvevők ezt követően ünnepi szentmisét mutattak be az esztergomi bazilikában, a főcelebráns Piero Marini érsek volt. Az előadások mellett jutott idő a kötetlen beszélgetésekre, a csendes elmélkedésre, a szentségimádásra, és volt gyónási lehetőség is.
A második napon a reggeli szentmisén Erdő Péter bíboros, prímás szólt az egybegyűltekhez. Ne azt vizsgáljuk most, mire utalnak az elbeszélés részletei: a kötél, az ostor, vagy hogy kit és mit űzött ki Jézus tettleg a templomból. Figyeljünk inkább az esemény teológiai üzenetére. Ezt pedig az evangéliumok az ószövetségi utalásokkal érzékeltetik.
Az első jézusi utalás – „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” – Zakariás prófétától való (vö. Zak 14,21; ld. még Jer 7,11). Jézus a Fiú, aki eljön Atyja házába, a templomba. A végső idő köszönt be ezzel. És mert ő a Fiú, rendelkezhet is a házban. Meg is botránkoznak rajta a körülállók, ezért is kérdezik, milyen jogon műveli mindezt.
Tovább mélyíti a jelenet megértését a másik ószövetségi utalás, a hatvankilencedik zsoltár szövege: „Buzgóság emészt el házadért” (Zsolt 69,10). A szenvedő igaz beszéde ez. A házért, a templomért, az Isten és ember találkozásának tisztaságáért való odaadás pedig tényleg elemészti őt. Krisztus nemcsak a kereskedők kiűzésével tisztítja meg a templomot, de az Isten tiszteletét egészen újjá, tisztává teszi. A saját vérével tisztítja meg a népet.
Jézus válaszol is a felelősségre vonásra: „Bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra felépítem azt.” Nemhiába zúdul fel erre a hallgatóság. Hiszen Krisztus előtt 20-tól, illetve 19-től egészen Krisztus után 27-ig épült ez a templom. Friss volt még, mikor Jézus benne járt, néhány éve fejeződött be a helyreállítás. Büszkék lehettek rá. És persze nem értették, hogy a saját testének templomára gondol, pedig ez válik világossá a feltámadás fényében. Isten és ember találkozásának kitüntetett helye már nem a kövekből épült templom, hanem Krisztus teste; itt egyesül igazán Isten és ember.
Induljunk hát mi is, találkozzunk Krisztusban igazán Istennel! Vagyis utánozzuk, szemléljük Jézus személyét, életét, és vegyük magunkhoz testét az Eucharisztiában. Imádjuk őt katolikus templomainkban, ahol valóban jelen van az Oltáriszentségben. De keressük az Istennel való találkozást Krisztus titokzatos testében, az Egyház közösségében is, az élő kövekből épült szellemi templomban.
Ezekben a napokban konferenciával készülünk a 2020-as Eucharisztikus Világkongresszusra. Örömmel találkoztunk a kongresszus szervezőivel, értesültünk az előkészületekről. Fontos, hogy mostantól kezdve szinte hónapokra lebontva, konkrét pasztorális feladatokat tűzzünk magunk elé, mégpedig közös útmutatás alapján országos, egyházmegyei, sőt plébániai szinten is. Legutóbb a romániai püspöki konferencia képviselőivel találkozva tapasztaltuk, hogy már ennek a pasztorális előkészítésnek a programjai iránt is nagy az érdeklődés határainkon túl is, mégpedig magyar és nem magyar ajkú hívek körében egyaránt. Ők is szeretnének hónapról hónapra hasonló programokkal készülni a maguk egyházmegyéiben. Tőlünk várják a programok pontos megjelölését, hogy valódi lelki közösségben készülhessünk a látható nagy találkozásra az eucharisztikus Krisztussal 2020 szeptemberében.
A kongresszus előkészülete alkalom arra, hogy megújítsuk templomainkat, közösségi tereinket, elevenebbé tegyük kapcsolatainkat iskoláinkkal és más intézményeinkkel, megújítsuk a liturgikus felszereléseket és a szent zenét. A szentmisék, a szentgyónások gyakorlatának, sajátos módon pedig a szentségimádásnak a megerősítésével találkozzunk egyre személyesebben magával Krisztussal, aki nem feledkezik meg rólunk. Ha elismerjük őt Urunknak és Mesterünknek, akkor kísérni fogja életünket mint barátunk és táplálékunk, orvosunk és békességünk. Egyénileg is szükségünk van erre a gyógyulásra, de nagy szüksége van rá az egész keresztény világnak is. Mert nem szép formaságok kiüresedett hagyományait őrizgetjük, hanem őszinte hittel kapcsolódunk Istenhez. Ő tárja fel nekünk Krisztusban a világ értelmét. Ő teremtette és tartja fenn a mindenséget, ő akar találkozni velünk is az örök boldogságban. Ennek az igazságnak az átható fénye ma is képes megújítani közösségeink, népeink és az egész emberiség életét.
A szentmisét követően Keresztes Szilárd nyugalmazott görögkatolikus megyéspüspök a keleti egyháznak az Eucharisztiával kapcsolatos tanítását foglalta össze, majd Török Csaba Az Eucharisztia mint a lelkipásztorkodás forrása című előadását hallgathatták meg a jelenlévők.
A rekollekció résztvevőivel Erdő Péter bíboros osztotta meg azt a rendkívüli hírt, miszerint a Szentszék elismerte Brenner János vértanúságát, így már nem késik soká boldoggá avatása. A bejelentést kitörő öröm és lelkesedés fogadta. A főpásztor a rekollekció záró­elő­adá­sában szintén az Eucharisztiáról mint az Egyház létének forrásáról beszélt.

Forrás: NEK média