Az Esztergomi Keresztény Múzeum kincsei: „Osztrák” passió

A múzeum egyik legértékesebb, ebből a körből származtatható tizenötödik századi oltára az úgynevezett Lichtensteini Passió Mesterének alkotása. Az osztrák származású művész húsvéti oltárának két külső szárnya Krisztus ostorozását és töviskoronázását mutatja be. És miért nevezik lichtensteininek festőnket? Az ok egyszerű: egyik fő művének (Mária halála és koronázása) őrzési helyéről, a württembergi Lichtenstein-kastélyról kapta nevét. A stíluskritikai vizsgálatok során a kutatók megállapították, hogy ehhez az oltárhoz a festő több alkotása is köthető. Így például a Keresztény Múzeumé is, ami a Szatmár megyei Csegöld templomából származott el. Ám Csegöld csak egy állomás volt a két Esztergomban őrzött tábla életében: eredetileg az alsó-bajorországi Rottenburg templomát díszítették. Az oltár többi táblája sem kallódott el, hiszen az augsburgi St. Moritz-plébániára a keresztvitel és a Krisztus siratása, a bázeli képtárba az Olajfák hegye és a sírbatétel, a münchenibe pedig a feltámadás ábrázolása került. Ugyancsak a tizenötödik században készült az a kevésbé expresszív stílusú tábla, amely Júdás csókját mutatja be. Az alkotás, a szintén Esztergomban őrzött királyok imádásával együtt eredetileg egy oltár részét képezte. Ám később az oltárt szétfűrészelték, a szárnyakat elválasztották egymástól, és magángyűjtőknek adták el. Pontosabban Blasius Höfelnek, akinek bécsújhelyi gyűjteményét 1839-ben elárverezték. Erről az aukcióról került Simor János prímás tulajdonába a két tábla. Akárcsak az a vérző Krisztus-kép, amelyen Szent Egyedet és a donátort (a megrendelőt) láthatjuk. A tizenötödik századi Höfel-féle művek kortársa egy másik, két oldalán festett tábla, amely az Olajfák hegyét, illetve a levételt a keresztről ábrázolja. Ha egy kicsit ugrunk az időben, akkor a grazi születésű Franz Christoph Janneck (1703-1761) olajtechnikával rézlemezre készített passióképeit vizsgálhatjuk meg. A jelen írás szerzőjének igen kedvelt műveiről van szó: a festő aprólékos módon, a technikából adódóan ragyogó színekkel, bensőséges atmoszférát keltve tudta megfesteni témáit, például az utolsó vacsora, az Ecce Homo vagy a keresztvitel jelenetét. Janneck kortársa volt a kremsi Martin Johann Schmidt (1718-1801), azaz művésznevén Kremser-Schmidt. Festőnk Giovanni Battista Tiepolo és Peter Paul Rubens stílusát ötvözve alkotott, leginkább egyházi megrendelésre: magyarországi oltárképeit megtalálhatjuk Vácott és Zalaapátiban. A Keresztény Múzeum tulajdonába a Keresztre feszítés és a Levétel a keresztről című műve került.