Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei: Jézus bemutatása a templomban

Figyelmes tekintettel vették szemügyre, és sorolták az anatómiai hibákat. Eközben egyikük – a festőt védendő – megállapította, hogy ez a téma közel sem hálás feladat. A hallgatónak igaza volt, hiszen Jézus bemutatásának, illetve körülmetélésének ábrázolása nem könnyű feladat a festő számára, hiszen nem pusztán egy rituális cselekményt kell megjelenítenie, hanem annak teológiai jelentését kell közvetítenie. A „Madonna-festményektől” eltérő igény hívta életre ezeket a műveket, amelyeken már Jézust nem mint kis felnőttet, hanem az Atya alázatos fiát, az ószövetségi törvényeknek alávetett szolgát kellett bemutatni: „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.” (Mt 5,17) Jézus bemutatását már a IV. századtól ünnepelték Jeruzsálemben, Róma csak a VII. századtól vette át, ám a hangsúlyt Jézus és Simeon találkozására helyezte. Később, a X. századtól kezdve Mária tisztulása került inkább előtérbe, majd 1960-tól kezdve újra Jézus bemutatását ünnepli az egyház február 2-án. Jézus körülmetélése bemutatásakor történt meg, ami egyúttal az első Mária hét fájdalma közül, hiszen Krisztus ekkor ontotta először vérét az emberiségért. A Jahvéhoz való tartozás záloga, a körülmetélés eredete nem pontosan ismert, ám ősiségét jól jelzi az eszköz (éles kő), illetve az alapító személye (Ábrahám). A körülmetélés Krisztus kereszthalála és feltámadása után már értelmét veszítette, utána (Szent Pál szerint) keresztények már a hit által, lélekben vannak „körülmetélve”. Pál szilárdan kitartott amellett, hogy a pogányságból megtérteknek emiatt már nincs szükségük körülmetélésre. A nemzetek apostolának véleményét az első, apostoli zsinat is elfogadta és hangoztatta. A képzőművészetben is keletet illeti az elsőbbség: a X. század második felében készült II. Baszileiosz menologionját nyugaton a verduni oltár követi. Krisztus körülmetélésének egyik leghíresebb, a londoni National Galleryben őrzött ábrázolása Giovanni Bellini műhelyéből származik, amelyen Jézus tekintetét az égre szegezi, kezeit fájdalmában összeszorítja. Az esztergomi Keresztény Múzeumban szinte minden országból található Krisztus körülmetélését ábrázoló műalkotás: egy osztrák festő a témánkat 1460 körül Mária halála-domborművel állította párba, a nürnbergi Hans Leonhard Schäufelein (1480?-1538?) Dürer metszete után festette meg, illetve egy velencei művész a XVI. század második felében vászonra ültette. Kétszáz évvel később egy észak-itáliai művész Jézus bemutatását örökítette meg: a bibliai résztvevők az oltár körül csoportosulnak, Jézust a pap tartja kezében.