A császári udvar előtt megtagadta a bálványimádást, így vallván meg hitét. A kínzások során megjelent neki az Úr, és megmondta, hogy hét évig fog szenvedni érte és háromszor fog életre kelni. Vértanúsága után az egyház a kereszténység hét bajnoka és a tizennégy segítőszent közé sorolta. Az esztergomi Keresztény Múzeum festményei általában „sárkányölőként" jelenítik meg. Egy magyar festő 1500 körüli oltártábláján (a közös attribútum miatt) Szent Margit „mellé" helyezte Györgyöt. Egy húsz évvel későbbi oltáron a karácsonyi ünnepkör részeseként láthatjuk a szentet. Egy bécsi árverésen vásárolt vásznon Martin Altomonte (1657-1745) György vértanúságát festette meg.
Szent György története, amelynek egyik legfőbb forrása a Legenda Aurea, számos csodás eseményt tartalmaz. Ezeknek egyike a varázsló Atanáz legyőzéséről szól. A mágus veresége után – Alexandriai Szent Katalin bölcseihez hasonlóan – megtért, és vértanú lett. Ezért Györgyöt késes kerékkel kettévágták, de föltámadt. Mindezek láttán a hóhérok parancsnoka, Anatolius összes katonájával megtért, akiket büntetésül lefejeztek. A történet illusztrálására egy dél-németalföldi művész, Goossen van der Weyden (1465-1538) követőjének alkotását hozhatjuk fel. A Keresztény Múzeum két táblája eredetileg egy szétfűrészelt szárnyas oltár részét képezi. A többi hat festmény, amely Szent György legendájának további jeleneteit ábrázolja, a műkereskedelemből került a kölni dómba.
