Ha felütjük a Magyar Katolikus Lexikon megfelelő szócikkét, a következő meghatározást olvashatjuk: a „Szeplőtelen Fogantatás a Boldogságos Szűz Mária neve az áteredő bűntől mentes fogantatása alapján.” Ünnepének a napja IV. Sixtus pápa 1477-es rendelkezése óta december 8-ára esik, előtte december 9-én tartották. A dátum kiszámítása egyszerű: Mária születésétől, azaz szeptember 8-tól visszaszámoltak kilenc hónapot. A Szenthagyományon alapuló szeplőtelen fogantatás ünnepe a korai századokba nyúlik vissza. A VII. századi keleti egyházban decemberben még Mária fogantatásáról emlékeztek meg. Nyugaton Dél-Itáliából a IX. században került át az ünnep Britanniába, majd a XII. században vissza a kontinensre. XII. Ince pápa 1693-ban előírta a világegyház számára, XI. Kelemen pápa 1708-ban pedig parancsolt ünneppé tette a szeplőtelen fogantatást. IX. Piusz pápa 1854. december 8-án bullában jelentette ki, hogy Szűz Mária szeplőtelen fogantatásában „minden hívőnek szilárdan és állhatatosan kell hinnie”. Az osztrák Leopold Kupelwieser (1796-1862) az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött vászna ekkor, a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetésekor készülhetett, amit Simor János prímás meg is vásárolt gyűjteménye számára. A festményen „hagyományos” módon láthatjuk Máriát, akinek feje körül tizenkét csillag alkot koronát. Kupelwieser neve nem ismeretlen Olvasóink számára, hiszen egy, a „Mária mennybevitelét” ábrázoló kisméretű vázlatáról már szóltunk, amellyel az esztergomi bazilika főoltárképének elkészítésére pályázott, ám amelyet végül (a számára kedvezőtlenül zárult eredményhirdetés után) a kalocsai székesegyház számára készített el. Érdemes vásznunkat összehasonlítani Ernst Deger (1809-1885) Madonnájával, amely több ikonográfiai képtípust egyesít. Noha a Szűzanya karjaiban tartott kisded Jézus születésére utal, ám fején a korona, lábai alatt a felhő Mária mennybevitelére és koronázására emlékeztet. Ugyanakkor Mária és a Kisjézus egyúttal az áteredő bűntől való mentességre is felhívják figyelmünket.
