Alexandriai Szent Katalin életének főbb jeleneteit követhetjük végig esztergomi ábrázolásainak segítségével. A XV. század első negyedében alkotó osztrák mester Szent Katalint Szent Borbála mellé helyezte. Kettőjük életében közös a válogatott kínzások sora, amelyekkel bíróik meg akarták törni őket, illetve haláluk módja, a lefejezés. Ugyancsak hasonló volt Katalin és Borbála válasza: a hit. Ez a fajta párhuzam nemcsak erre az osztrák festőre jellemző, hiszen az ötven évvel később alkotó, úgynevezett Turócbélai mester hasonlóképpen járt el. A Hont megyei Bátról 1916-ban elszármazott oltárának külső tábláin az angyali üdvözlet Máriáját és angyalát láthatjuk. A VI-VII. században keletkezett legenda szerint Maxentius császárnak alexandriai látogatása során megtetszett a szép királylány. Ezért, mikor Katalin nem akart a bálványoknak áldozni, és bátran megvallotta hitét, megengedte neki, hogy birodalmának ötven leghíresebb tudósával szálljon vitába. Ám a disputa során a bölcsek sorra hátráltak meg: „jutalmuk” a máglyahalál lett, miként azt két, 1490 körüli táblaképen láthatjuk is. A festmények Sáros és Szepes megye határáról származtak el, festőjük a bányavárosok mesterei közé tartozott. A bölcsek halálát ábrázoló kép hátoldalán újra az angyali üdvözlet angyalát pillanthatjuk meg… A Szent Katalin misztikus eljegyzéséről szóló történettel később, a XIV. század során egészítették ki legendáját. Eszerint Katalin édesapja a ciprusi király volt, és Isten csodálatos ajándékaként született meg. Később, megkeresztelkedése után egy nappal jelent meg Katalinnak Krisztus és Szűz Mária: ekkor történt a misztikus eljegyzés is. Innocenzo da Imola (1494-1550) bolognai művész a jelenetet még Szent József alakjával egészítette ki festményén. Az itáliai művész joggal nevezhető Szent Katalin festőjének, hiszen jó pár alkotásának témájául választotta az eljegyzési jelenetet: ezek közül csak egy változatnak számít az esztergomi táblakép.
