Philipp Veit (1793-1877) késői, 1869-es olajképe sem tisztázza kétségeinket, sőt, ellentmond az apokrif iratoknak is: Szent Annát a tizenéves Mária mellett láthatjuk! A félköríves lezárású festményen, szerényen jelzett tájképi háttér előtt Anna egy kora középkori fonatdíszítéses mellvéd mellett ül, amelyre jobbjával támaszkodik. Bal lábát jobbján veti át, és ennek a testhelyzetnek köszönhetően teljesen a mellette álló Máriára, illetve a kezében tartott imádságoskönyvre tud összpontosítani. Mária baljával a könyv kötéstábláját tartja, jobbjának mutatóujjával pedig a betűket követi. A képen egy másik könyv is található, közvetlenül a mellvéd előtt: benne pedig könyvjelző árulkodik a folytatni kívánt szakaszokról. Ha röviden átfutjuk a festő életrajzi adatait, akkor mozgalmas életről kapunk hírt: Veit Berlinben született, ám Drezdában és Bécsben tanult, majd Rómában csatlakozott a nazarénus körhöz. Itáliában eltöltött évei után újra Németországba költözött, és Frankfurtban, majd Mainzban előbb tanárként, majd vezető beosztásban folytatta pályafutását. Veit témái a nazarénus tematikába illeszkednek: a kereszténység, szentek élete, Germánia, azaz a megszemélyesített Németország… Technikáját tekintve pedig elmondhatjuk: nem a kisméretű művek alkotójával állhatunk szemben. Ugyanis Veit a freskófestészet felélesztője volt, olajfestményein pedig a falfelületeken és az előkészítő kartonokon megszokott grandiozitásról nem tudott lemondani. Ezért nagyméretű vásznakat választott, hasonlóan az esztergomi Keresztény Múzeum hordozójához. Veit mint korának egyik divatos és keresett festője, egy-egy művét többször is megfestette, így az esztergomi festménnyel is több helyen találkozhatunk.